Katona szerelem 19

Tizenkilencedik fejezet

Halihó!

Már csak 13 nap van hátra a szavazás végének! Kedves olvasóim olvassátok el az Előzeteseket és szavazzatok az oldalsó panelnél.

Pusz W.A.

Őrültek és kész?! Vásárolni?! El akarnak vinni vásárolni?! Nevetséges! Beültünk a terepjáróba és elindultunk a piacra. Nem sokáig mentünk. A piac hatalmas volt! Az épületek szorosan egymás mellet voltak, csak nagyon szűk utcákon lehetett tovább menni. Az emberek boldogan cseverésztek vagy nézték az árusok portékáit. Mysha kézen ragadva vezetett be a tömegbe, végül egy ruhaárusnál álltunk meg.
-Mysha mégis miért álltunk itt meg?
-Mint láthatod ez egy ruhabolt és éppen ruhát fogunk venni. Mik a méreteid?
-M-es. De várj! Nekem nem kell ruha?!
-Ó, dehogy nem drágám! Na gyere a szabó a legjobb barátom.
Ahogy a boltba beléptünk megvakultam. Mindenféle színű anyaggal volt tele a bolt. Egy selyembe öltözött asszony lépett oda Myshahoz,majd megölelték egymást.
-Rég láttalak Mysha. Hogy van Nazir?
-Rég volt Risha. Ó, Nazir most Omarral van, nagyon kis eleven, de had mutassam be Kirat.
-Kira ő itt Risha a legjobb barátnőm. Övé ez a bolt.
Rishaval udvariasan kezet fogtunk.
-Akkor neked fog készülni néhány ruha nem igaz?
-Azt hiszem.
Bátortalanságomra Risha megragadta a kezem és egy hátsó szobába vezetett, ahol levette a méreteimet.
-Milyen színt szeretsz Kira?
-Általában sötéteket hordok, de nagyon szeretem a kéket és a lilát.
-Hm. Van egy szép zöldeskék színű selymem. Várj egy kicsit, mindjárt megmutatom.
Risha letette a mérőszalagot és az anyagok között kezdet el kotorászni. Mysha belépet a szobába egy sötétlila ruhával.
-Hát nem szép?! Risha ez mennyi? Megakarom venni!
-Majd a végén egyeztetünk az áron. Á már meg is találtam!
Risha egy csodálatos színű anyagot tett a nyakamhoz.
-Na hogy tetszik?
-Szép.
-Akkor megegyeztünk. Én megvarrom a ruhát, ti addig menjetek a fürdőbe!
Mire reagálhattam volna, Mysha megragadta a kezemet és kirángatott a boltból be a tömegbe.
-Várj Mysha mégis milyen fürdőről van szó?! Várj már!!
-Kira bűzlesz?! Azonnal elviszlek egy fürdőbe és addig sikállak és áztatlak, amí illatos rózsaként kezdesz el illatozni, addig nem hagyhatod el a forrást! Megértetted?!
-Iigen.
Egy szót sem merek szólni tovább Myshahóz. Nagyon ijesztő! Várjunk csak hol vannak Nazirék?
-Mysha és hol vannak a fiút?
-Megbeszéltem velük, hogy kettőkor az egyik éteremben találkozunk.
-Aha.
Már egy ideje sétáltunk mire elkezdett fájna a lábam. Átok a bezártságra!
-Mysha! Mikor érünk oda? Fáj a lábam?! Léci álljunk meg!
-Nazir nem nyavalyog ennyit mint te! Mindjárt ott vagyunk!
Végül végre megálltunk egy egyszintes épületnél. Bementünk. Az emberek pirosas bőrrel járkáltak az aulában és beszélgettek egymással. Mysha a pénztárpulthoz ment és vett két jegyet.
-Na gyere!  Ideje fürcsizni?!
Fürdeni. Milyen rég fürödtem. Követtem Myshat az öltözőbe.
-Mi értelme megfürdenem, amikor a koszos ruhát kell majd visszavennem?!
Mysha  már félig levetkőzött,  de a nadrágnál megállt.
-Meglepetés.
-Mi?!
-Mégis mikor fogsz végre levetkőzni? Még a végén kihűl a forrás?!
-Oké-oké.
Gyorsan ledobtam magamról a ruhákat és meztelenül álltam előtte.
-Merre?
-Először szépen letusolsz, mert tiszta kosz vagy.
-Igaz.
Myshaval elmentünk a tusoló részhez, ahol lemostam magamról a szutykot. Mert sajnos ez nem kosz volt, hanem szutyok. Tehát szutyok voltam. De csak voltam! Pirosra dörzsölt bőrrel mentünk a forró forráshoz. Mysha már rég bement a vízbe és onnan figyelte, ahogy belerakom a lábamat a vízbe.
-Ó te jó ég?! Ez isteni!
Most már mindkét lábam a vízben van és futólépésbe belelendülök a mély részhez és aztán elmerülök.
Mysha nevető hangjára bukok ki a vízből.
-Örülök, hogy tetszik.
-Nem tudom eldönteni, hogy ez a mennyország vagy a forró pokol! Bármelyik is imádom!!!!
-Na ide ne merj élvezni?!
-Késő már megtörtént! Talán a negyedik orgazmusom következik.
-Fúj!!!!!!
-Hahahahaha!
-Kiábrándító vagy Kira?!
Úsztam egy kicsit, beszélgettünk, aztán annyira elpilledtem, hogy Mysha hangja ébresztett.
-Kira ébredj! Ideje menni.
-De itt olyan jóóóóó!!!
Elkezdtem gombócként állni a sekély résznél.
-Nem vagy anyád magzatjában!! Gyere és menjünk! Én már éhes vagyok.
-Hmmmm. Rendben.
Kiszálltunk a medencéből, megtörülköztünk,majd mentünk az öltözőbe. A szekrényemhez érve egy nagy meglepetés fogadott. A koszos ruháim és a cipőm eltűntek, helyére egy dobozt  és egy szatyrot raktak. A tobozban egy szép balerinás aranycipő volt. És a szatyorban......a szatyorban egy csodálatos keleti ruha volt zöldeskék árnyalatban.
-Mysha ez gyönyörű!!!!
-Akkor jó! Mondtam Rishanak, hogy küldesse ide. A szervizzel meg megbeszéltem. Na próbáld fel?!
-Ooké.
A lehető legnagyobb tudásommal vettem fel, de még így is Myshanak segítenie kellet. A ruha csodálatos volt! Olyan mintha én is ide tartoznék. Ez a gondolat elszomorított hiszen én soha nem is leszek idevalósi,amint elengednek megyek vissza Magyarországra.Nem-nem-nem. Megráztam a fejem, felvettem a cipőt és indulásra készen álltam.
-Várj csak?! Van még egy utolsó simítás.
Mysha egy fekete ceruzát fogva a szememhez közelített, majd egy-egy csíkot húzott a szemhéjamra.
-Oké, most már teljesen kész vagy!

Omar

Nazirral elmentünk egy játékboltba majd utána a játszótérre. A telefonom rezegni kezdett.
-Ideje ebédelni Nazir!
-Okéééééé!
Az unokaöcsém kezét megfogtam és a közeli étteremhez mentünk. Ott elvittem kezet mosni és most az asztalunknál ülünk és várjuk a lányokat.
-Omar! Nazir! Megjöttünk!
Mysha kipirult arccal közeledett felénk, de sehol sem láttam Kirat.
-Mysha hol van Kíra?!
Mysha megállt mellettem és értetlenül bámult.
-Miről beszélsz? Itt van mellettem
A drága sógornőm a mellette álló hölgyre mutatott aki hagyományos népviseletünkbe öltözött. A ruha szép zöldeskék árnyalatú arany szegéllyel. Az arcát eltakarta a kendővel, ezért csak a szemét láttam, de az éppen elégvolt ahhoz, hogy felismerjem Kirat. A gyönyörű szeme ki van húzva feketével és az anyag színe teljesen kiemeli. Az összkép csodálatos.

-Tudom, hogy éhes vagy Omar, de engem ne egyél meg, ezért csukd be a szád!

Egy új világ vagy még sem? 18 egyéb dolgok

Farkasok falkatagsága: csak kétféle módon lehet valakiből falkatag. Az egyik, hogy ha az alfa alkalmasnak talál és elfogadja a falka tagsági kérelmet. A második az, amikor egy falkatag gyermeke betölti a tizenhetedik életévét, ilyenkor ősi motívumokat tetoválnak magukra, majd a legelső teliholdkor ünnepséget rendeznek.

Lovak megjelölése: A klánok gyakran megjelölik állataikat a klánuk címerével. Ha valaki árt ezeknek az állatoknak az a klánnal húz ujjat.

Temetési tor: átlagos temetés, a holtesteket hamvasztják, majd a földbe ássák rá pedig egy kb 200 méter magas sírkövet raknak, névvel, születés és halál időpontjával, klán tagja címerével és pozíciójával tüntetik fel a köven. A vérfarkasoknál a temetéseket hajnalban kezdik, majd amikor a hold feljön kezdődik az ősi búcsúztató.

Tűzróka: kinézete egy átlagos rókával megegyezik, de amikor veszélyben van, vagy vadászik képes tűzet köpni, vagy valamelyik testrészét meggyújtani. A róka csak egyszer tud tűzet köpni, ha elhasználta a lehetőségét öt percet kell várnia, míg újra használhatja. Nem képesek emberi külsőt felvenni. Az értelmes kommunikációt feleslegesnek tartják csak ösztöneikre hallgatnak. Falkájuk létszáma kicsi és nincs alfa.

Egy új világ vagy még sem? 18

18.fejezet

Itt vagyok!

 Nem felejtettem el írni! Eskü! Sokat írtam. Ugye megérte? Jó olvasást.

Ó, bár nem ide tartozik, de azért leírom. Már biztosan észrevettétek a jobb oldali panelnál a közvélemény-kutatásos kérdésemet.A visszaszámolás már egy ideje megy, már csak 18 napotok van a szavazásra. Igyekezzetek?!

További jó olvasást. Puszi W.A.

Jelenlétemre minden ló kidugta a fejét a bokszukból. Faust hívása egyre erősebb és kétségbeesett volt. Vajon miért? Már az istálló közepén járhattam, amikor a baloldali folyosóról hangos nyerítés és szitkozódások hallatszottak. Gyorsabb tempóba kapcsoltam. A folyosó végén egy nagyobb teret alakítottak ki,ahol a lovakra patkót rakhattak. Faustot ide hozták és kikötötték. Három férfi próbálta meg lenyugtatni a lovam. Kettő a lovardában dolgozó félvérek, de a másik állatorvos volt még hozzá egy hüllő.
-Mégis mit akarnak a lovammal?!
Mindenki rám bámult még Faust is.
-Mégis ki vagy te?
Nem foglalkoztam a doktor kérdésével, egyenesen Fausthoz sétáltam.
-Ó, ugyan már Faust elég erős vagy ahhoz, hogy kiszabadulj! Nem kellek én ide!
Megpaskoltam a szellemló oldalát és a két félvérre néztem.
-Mégis ki a franc engedte meg, hogy hozzányúlhattok a lovamhoz?!
Faust a dorgáló hangomra felnyerített.
-Neked csönd van! Nos, valaki válaszolna nekem?
A bátrabb férfi aki prérifarkas volt felém lépett.
-Nekünk az a dolgunk, hogy ellássuk a lovakat. És ennek a lónak nincs patkója és nincs megjelölve.
-Semmi jogotok nem volt kikötözni és bántani Faustot! És ha még egyszer a közelébe talállak titeket én foglak titeket megjelölni!
Eltéptem Faust nyakába kötött varázskötelet és visszafelé mentem a folyosón.
-Gyere Faust!
A három férfi döbbenten mormogtak mögöttem nem foglalkoztam velük. Faust lassan, de határozottan a nyomomba szegődött.
-Szólnod kellet volna!
A makacs hím csak prüszkölt, jelezve, hogy ura volt a helyzetnek.
-Hát persze és ezért voltál bepánikolva mi?!
A vállam mögül néztem rá, de ő lehajtott fejje kullogott. Kimentünk a kertbe és odaadtam Faustnak a két almát.
-Ne túl mohon! Többet nem kapsz!
Almás szájjal kezdte el bökdösni a vállamat.
-Bocs, de csak két almám volt. Majd még veszünk. Rendben?
A nagy kertet egy hatalmas erdő öleli körbe. Mellettünk az ebédlőből nyíló széles terasz állt. Már éppen ültem volna fel Faustra, amikor  erős alkoholszagot éreztem. Elkezdtem fülelni, ahogy Faust is. A szagok és a rikoltozó hangok az erdőből jöttek.  Nemsokkal később egy tíz fős tinibanda jött dülöngélve és nevetgélve.
-Há nézzétek má, ezt a szépséget!!!!
Most őszintén nem tudom, hogy rólam vagy Faustról beszél. Kétségeimet érezve a fekete szépség felnyerített, örömében. A szószóló fiú egyre közelebb ért bandájával. Most hogy közelebbről látom már tudom, hogy kik ezek.  Az egyikük Mark unokája Manor, rendes fiú, ott van még két iker lány, akik Angelou lányának lányai. A többiek a falka tagjainak kölykei, a friss tetoválásokat látva, nem rég lettek a falka tagjai. És végül a szószóló Juilliard legfiatalabb fia, aki már régen betöltötte a felnőttkort.
-Hé kislány gyere fel a szobámba, enyém az egyik legjobb ágy, biztosan élveznéd!
Ez a kurafi azt hiszi, hogy kurva vagyok !
-Azt ajánlom, hogy vigyázz a szádra Konta!
-Hu a szuka harapós, ő nem a te súlycsoportod Kon, majd én átveszem!
A hidrogén szőke hajú srác elkezdett felém jönni, de Kon kinyújtotta a karját és megállította.
-Én bukok a vörösekre és ez a kiskutyus igen tüzes!
Oké elég volt!
-Kussoljatok! Húzzatok a szobátokba és józanodjatok ki!
Az egyik Angelou lányának a lánya, azt hiszem Rinkonak hívják.
-Te kis p**a mégis hogy mersz így beszélni velünk?! Tudod, hogy mi kik vagyunk?!
-Igen! Kiba***tul ismerlek titeket! És mivel este halotti tor lesz, húzzatok tusolni, mossatok fogat és aludjátok ki magatokat!
Mindenki döbbenten nézet rám, végül Koni (Rinko testvére) szólalt meg, aki józanabb volt mint a többi.
-Halotti tor? Mégis, mégis ki hallt meg?
Mindnyájuk szemében néztem.
-Kellan az alfa.
-Az nem lehet!
-Ó istenekre!
-Neeee!
-Hazudsz te ku**va!
Konta felém sietett, de én megnyomtam a gyűrűmet és a torkához szegeztem a kardom hegyét.
Újabb hangokat hallottam, de nem tudtam beazonosítani, mert Konta lüktető ere a nyakán elvonta a figyelmem. Végül egy kellemes női hang térített észhez.
-Suzanne, kérlek ereszd le a kardod!
-Akkor hívjátok vissza Kontat, úrnőm!
Mert attól még, hogy ha leraknám a kardom Konta simán nekem ugrana. De ha valaki parancsba adja neki, hogy nyugodjon meg akkor megteszi. A nagy teraszon már mindenki ott állt, aki bent volt az ebédlőben. Marone a korlátot markolászta, próbálta megőrizni a nyugalmát. A két oldalán Mark és Angelou voltak. Valaki elkezdett trappolni a tömeg végén, hogy a korláthoz jusson. Persze én már tudom, hogy ki az. Juilliard nagyszerű alfa lenne, de mivel nem akar lenni ,az irányítási ösztöneit a rendőrségen és a gyerekei fegyelmezésében éli meg. Juilliard nekivágódott a korlátnak (majdnem le is esett) és elkezdett kiabálni.
-Az ősökre! Mégis mi a bajotok?! Suzanne teszed le onnan a kardot!...
-Akkor hívd vissza a fiad! Elteszem, csak hívd vissza!
-Konta nyugodj meg és lépj hármat hátra!
-De apám?!
-Én vagyok az apád! Tedd amit mondtam!
Konta a parancsnak eleget téve hátralépet. Elraktam a kardot és a többiekre néztem. Végül Marone kiadta a kötelező parancsot.
-Mindenki menjen be, józanodjatok ki és mosakodjatok meg! Az egész birtok bűzlik tőletek.
Mindenki elment a bandából kivéve Rinkot, Konit, Manort és Kontat.
-Mégis mi folyik itt nagymama? Ki ez a lány? És miért mond olyat, hogy nagyapa meghalt?!
-Tisztálkodjatok meg és mindent elmondok, Manor. Suzanne te mire készülsz?
-Kilovagolok Fausttal, még van néhány elintéznivalóm.
-Rendben, de alkonyatra érj vissza!
Marone felé fordultam és meghajoltam.
-Ahogy parancsolja úrnőm.
Ideje indulni Faust. A ló felé fordultam, megragadtam a sörényét és fellendültem rá. Kiadtam a néma parancsot és már suhantunk is az erdőbe.
Gyors vágtába kezdtünk. A fák és bokrok csak zöld elmosódott csíkok voltak. Hogy fokozzuk a hatást lelapultam Faust tarkójához, addig ő bevont a szellemi aurájával. Eggyé váltunk. Úgy láttam ahogy ő, és ő úgy látott ahogy én. Valahogy tudom, hogy hogyan nézünk ki. A kabátom teljesen beleolvadt Faust sörényébe. Az egyedüli élénk szín a vörös hajam, ami lángmódjára lobogott a levegőbe. Erdei állatok rohantak ki a bokorból, de én csak a lelküket láttam. Olyan mintha füstből lettek volna, mint Faust sörénye csak más színben. Tehát így lát Faust! Fantasztikus! Már jó messzire elkerültünk, amikor megéreztem, hogy követnek minket. Lassan hátranéztem és döbbenten szorongattam a szellemsörényt. A hátunk mögött tűzrókák üldöztek, legalább nyolc. A mostani látásommal az egész állat egy hatalmas láng, mint egy pokemon. A fenébe ez nem lesz jó!
-Faust ideje gyorsítani!
A két sarkammal megböktem az oldalát jelezve, hogy azonnal teljesítse a parancsom. A rókák is elkezdtek gyorsítani, de mi gyorsabbak voltunk. Az egyikük megpróbált egy tűzgolyóval megállítani, de a becsapódás előtt Faust keresztül ment egy nagyobb fán, amibe belecsapódott a golyó. Rikkantgatva mentünk tovább. Elérkeztünk egy dombhoz, ahol a fővárost jól látható. Faust patája földet és fűcsomókat dobál. Kezd fáradni.
-Na még egy kicsit haver! Mindjárt ott vagyunk!
Felérve a dombra leszálltam Faustról, aki hangosan lihegett. Nem foglalkoztam vele, a város zaja és képe teljesen elragadott. Madarak repültek felettem, a főváros zaja betöltötte az erdő csöndjét. Mélyet szippantottam a levegőbe. Az árusok különböző  portékáik és más illatokat sodort felém a  szél.
-Velem jössz vagy itt maradsz ?
Faust felé fordultam, aki abbahagyta a legelést és füves pofával rázta a fejét.
-Rendben. Sokáig elleszek, addig élvezd a szabadságod.
Faust nyerítve ágaskodott a levegőbe.
-Jó rendben, hozok neked ajándékot. Na szia!
A habzsoló ló prüszkölt egyet és folytatta az evést. Én lementem a dombról és a város felé mentem.
Anwer a kontinens legnagyobb városa csak ez érdemelte ki a fővárosi címet. Az összes többi valamelyik fajhoz tartozó város vagy falu, jelentéktelenek Anwerhez képest. Ebben a városban minden faj megfordul, vagy éppenséggel itt él. De nem csak ezért népszerű ez a várós, ó nem. A város közepén van a tanács "bázisa". Ide hozzák azokat, akik rossz fát tettek a tűzre, itt a tanács gyűlést tart és ítéletet mond. Tehát népszerű város, de erősen őrzött. A béke városának is hívják, nincs miért aggódni. Persze a piti bűnök itt is vannak, de a város kárpótol. Kellan ezért is választotta ezt a helyet. Közel a városhoz, közel az erdőhöz.

Előzetesek 2

És dobpergést kérek!!!!
Megérkezett az előzetesek második része.
Hurrá!!!
Ezekből még nem lehet választani. Mint láthattátok az oldal jobb oldalán fel vannak sorolva a lehetséges történetek címei. Ha valamelyik érdekel, nyugodtan olvasd el az előzeteseknél a tartalmát, ha megtetszett szavaz.
Hozzászólásokat, megjegyzéseket és kritikákat szívesen elolvasok.
Jó olvasást puszil W.A.

Véráztatta föld

Vérben úszó síkság.
 Harcosok holtestein hollók falatoznak.
 A mészárlás közepén egy harcos állt.
A harcmezőn állok, körülöttem halottak. Testekből kifolyó vér áztatja a földet.
 Rubinvörös színű föld látványa megmosolyogtat. Egy szakadt zászlóval letisztogatom kardomat, amiről csöpög a vér.
Vajon mennyit kell várnom a következő csatáig?
Már alig várom, hahaha!


Horogra akadva

Királyom kiadott nekem egy parancsot. "Te vagy a legalkalmasabb erre a feladatra! Keresd meg a lányom, bármi áron! Addig nem térhetsz vissza, amíg vissza nem hozod!" Ez a parancs nem csak a hercegnő életét, de még az én életemet is megváltoztathatja. Így hát útnak indultam az ismeretlenbe, hogy megkeressem a hercegnőt. Segítőim azon vannak, hogy segítsenek, mert az időm fogytán van. Ha nem sietek még a végén meghalok.


Kettős élet

Ha az ember okos, akkor ő már stréber és a gúnyolódás tárgya.
 Ez már a második évem a gimiben, már két éve a kiközösített csoportba tartozom, de ez engem nem igazán érdekel. A hétköznapi életem nyomasztó, ha mondhatom ezt akkor szívás.
A hétvégi életemet jobban szeretem. Esténként átváltozom sexy csajjá, és kilépek a mámoros éjszakába.


Üdv a pokolban

Üdvözöllek a pokolban. Enged meg, hogy körbevezesselek.
Nálunk minden ital megtalálható a hideg sörtől az égető rövidekig. A zenéink páratlanok amik felpezsdítik a véred, na és persze a sexy előadóink kezeskednek a hangulatodról.
Nos, elnyerte a tetszésedet?
Nem?
És ha azt mondom, hogy különleges kívánságokat is teljesítünk?
Ez már jobb, igaz?


Segítség szellemeket látok

Te mit tennél, hogy ha fizikaórán elaludnál és amikor felébredsz, akkor közelről egy undorító halott bámulna rád? És ő bizony nem a tanárod.
Nos, velem ez történt. Azóta folyamatosan látom és hallom őket, sőt alkalmanként még beszélek is velük.


Istenek reinkarnálódnak

Istenek léteznek és köztünk járnak. Ha mész az utcán esetleg találkozhatsz is egyikükkel. Bár egy közönséges ember nem tudja felismerni.
Én is közéjük tartozom, viszont senki nem mondta el nekem, csak amikor már késő volt.


Szerelem és az élet gyümölcse

Van egy legenda. Ami egy vérvörös szirmú cseresznyefáról szól, ami csak akkor virágzik ha az egymásnak rendelt pár alatta van. És csak ekkor terem rajta egy gyümölcs, ami teljesíti a pár kívánságát.
Nem tudom, hogy-hogy kerültem ide. Az emberek furán öltöznek és valamilyen oknál fogva üldözőbe vettek. Az egyikük meglőtt. Egy fa tövénél meghúztam magam és vártam a halált. Amit utoljára láttam az egy sötét alak és egy édes íz.


Segítség gyík lettem

Normális életből fura.
Egy tengeri baleset.
Hogy is kerültem oda?
Hogy éltem túl?
Hol van a családom?
Hová kerültem?
Az egyik pillanatban egy hajón utazom, a másikban pedig egy trópusi szigeten.


Verses régmúlt

Két testem van.
Az egyik normális, akárcsak a tiéd.
A másik akár a szellemé. Senki sem lát, egy valakit kivéve.
Ki ő? És miért érzem úgy, hogy segítenem kell rajta?
Nóra egy fiatal 17 éves lány, egyik este szokatlan álma volt. De őszintén kinek nem?
Na, de az övé tényleg érdekes volt.
Ha egy aprónyit, pindurit, icurka picurkát is érdekel Nóra álma, akkor olvasd el történetét.


Kalózok kincse

Egy világ, ahol a tengereket kalózok uralnak.
Egy legenda, mely egy barlangba rejtett kincsről szól.
Kalózok kiemelkedő alakja megtalálja -e helyet, de nem azt a kincset amit remélt.
Egy lány cosplay-es ruhában elszenderül egy padon, de mikor felébred már egy sötét helyen találja magát.


Kalóz angyal

Apám és anyám meghalt.
Egy kalóz vett magához. Segítségével megtanultam az ő mesterségét és tökélyre fejlesztettem.
Csapatomtól rettegnek, nevemtől megőrülnek. Rettenthetetlen, megállíthatatlan lettem.
Éppen ezért üldöznek.
Egy kapitány.
Egy kalóz.
Démon és angyal.
Üldözöttből, üldöző.
Mégis ki fog nyerni?


A megtisztult igazgató

Ha valaki cégigazgató, akkor elkerülhetetlen a stressz. Sokak jógáznak, sportolna, tehát csomó pénzt kidobnak egyszerű dolgokra. Pazarlás! Én olcsón és egyszerűen megoldom. Otthon ülök vagy virágot szedek.
De egyezzünk meg abban, hogy nem vagyok beszívva.
Oké?
Hogy őrült vagyok?
Meglehet.
De erre mondják azt, hogy csak egy hajszál választja el az őrültséget a zsenialitástól.


Vámpírjárás

Sok zombis fimet láttam, amik nagyon királyak voltak.
Titokban azt képzeltem, hogy tényleg létezik egy vírus amivel szörnyek lesznek az emberekből.
Nem csak én voltam így vele.
A tévék tele vannak egy új gyógyszerekkel, amit kötelezően be kellet adni az embereknek.
Hát nem gyógyszer volt.
Az emberek nem képesek megemészteni az ételt és másra vágynak.
Vérre (Da-da-daamm!)
A Födet ellepték a vámpírok csak kevesen "élnek" és én közöttük vagyok .... asszem.


Sivatagi Rózsa

Egy kegyetlen bandita. (Ja mint egy kiscica)
Őrült. (Csak annyira mint te)
Koszos és büdös (Hé! Kikérem magamnak ... minden héten fürdök)
Kezei gyorsak.
Teste golyóálló.
Mozgása megegyezik egy kobráéval.
Óvakodj, ha a Rózsával találkozol! 
Legalábbis ezt mondják rólam. De ha tudnák az igazat?!


Egy kulcs, egy világ

Anya meghalt amikor hét éves voltam.
Apa elutazott a munkája miatt. Pont amikor tizennyolcadik szülinapom volt.
Egy levél, benne egy régi kulcs.
A kulcs csak egy ajtót nyit.
Vajon melyiket?
Hová vezet az ajtó?


Szárnyas lány    

Szép álom.
Szállok az égen.
Repülök.
Biztos, hogy álom?
Véres szárnyak takartak be az ágyamon.
Senki nem tud semmit.
Vajon miért?
És miért én?


A sírásó

Reggel alszok.
Délben előkészülök és dolgozok.
Naplemente világítja meg a gödrömet.
Este lámpásommal világítom be a lelkek útját.
Ha elállod az utam könnyen magával ragadhatnak a szellemek.
Vigyáz porhüvelyedre, mert könnyen elveszítheted.


Szörny és a négy szépség   

Gondolom mindenki ismeri a Szépség és a szörnyeteg történetét.
Egy átok, ami elvarázsolja a zöldfülű szépfiút.
Szép ártatlan lányt elrabol egy csúf szörnyeteg.
Csak az igaz szerelem törheti meg a szörny átkát.
Hurrá! És happy end a vége.
Na ja!
Nagyon romantikus.
Hát baromira nem az?!
Most már biztosan rájöttél, hogy a történetem ezen a mesén alapul.
Csak van néhány bökkenő:
 Nem vagyok herceg.
 Nem vagyok gazdag csak a szüleim.
Nincsenek hűséges szolgálóim.
Nem vagyok cuki szörnypamacs!
Ja, és lány vagyok!!!! 
És ez az én átkozott életem.


Csak egy játék

Az iskola legrosszabb és a legjobb tanulója.
Egy igazi fenegyerek.
Egy stréber.
A fiú beleszeret a lányba, de elérhetetlen számára.
Mégis egy valami közös bennük .......... eszméletlenül játszanak.


Cicafiú

Elég népszerű.
Barátokban nem szenved hiányt.
Őrült bulik.
Unalmas órák.
Szingli.
De mégis meddig?
Cuki cica.
Cuki fiú.
Vajon melyik tud hangosabban dorombolni?

Katona szerelem 18

Tizennyolcadik fejezet

Kira

Egy trappoló hang ébresztett. Trapp-trapp-trapp. Hunyorogva néztem a rácsora, de nem állt ott senki. A trappolás egyre hangosabb lett, míg végül Nazir nekiütközött a cellám rácsainak.
-Ébresztőőőőőő!
Nyöszörögve fordítottam el az arcomat.
-Még aludni akarok!
-De már reggel van! Gyere játszani!
Mély levegőt vettem és felültem törökülésbe. A szemeimet dörzsölgettem.
-Omart, hol hagytad?
-Anyával beszélget vele,  mindjárt jönnek. Tudod?
-Myshaval? És miért?
-Nem tudom.
Nazir szomorúan hajtotta le a fejét.
-Héj ne búsulj azt mondtad, hogy játszunk, mit szeretnél?
-Csapd le csacsit!!!!
-Hahaha, nem volt elég a tízszeres győzelem?
A kisfiú huncut vigyorral rázta a fejét, majd leült a földre és előrenyújtotta a két kezét.

Omar

A nap kellemesen sütött be a szobámba, de nem ezért ébredtem fel, de nem ám! Az ébredésem oka a hirtelen belém csapódó gyerekbomba volt.
-Ébresztőőőő Ooomar bácsi!!!!
-Nazir! A fenébe soha többet ne ébressz fel így, a szívroham kerülget, te rossz csont!
-Bocsiiii.
Nazir izgatottan kezdett el ugrálni az ágyamon, mire én elkaptam és jól megcsikiztem.
-Neeee, elég!
-Omar, ébresztő!
Mysha dugta be a fejét a szobám ajtajába.
-Nagyszerű már felkeltél, gyere öltözz fel és induljunk!
Értettlenül bámultam rá, mire sóhajtott egyet.
-Te, én és Nazir elmegyünk az őrsre és kihozzuk Kirát.
-Mi?! Mysha ezt nem tehetjük!
-És hogy ha van engedélyem?
Erre kiugrottam az ágyból és a ruhás komódom felé siettem.
-Miért nem ezzel kezdted?!
Mysha és Nazir nevetve mentek ki. A nagy sietségben beütöttem a lábamat, de nem törődtem vele, villámgyorsan felöltőztem és mosakodtam.
Még vizes volt az arcom amikor az előszobába vártam rájuk.
-Készen vagytok?
-Igen!!!
Nazir kirohant a házból és beugrott a kocsiba, végül én is utána eredtem. Mysha bezárta a házat és elindultunk a katonaságra.
Miután beálltunk a parkolóba Nazir nem bírt egy helyben maradni, ezért odaadtam neki a börtön kulcsait, hogy menjen Kirahoz.
-Nem akarsz vele menni?
Lazán zsebere raktam a kezem és Mysha mellet sétáltam.
-Ugyan miért?
-Mert tudom, hogy alig bírod ki, hogy ne szaladj le a cellákhoz és végre kihozhasd onnan.
Hanyagul megráztam a vállam és a remegő kezeimet zsebre vágtam.
-Nem vagyok izgatott, nem mintha bele szerettem volna vagy ilyesmi.
-Aaaaahaaaaaa.
-Na most mi van, már megint kezded!
-Nem,nem.
-Mysha!
-Ó én csak azon gondolkoztam, hogy mostanában nincsenek idegen lányok a lakásban vagy a karodba csimpaszkodva. És most hirtelen beismered, hogy nem vagy belé szerelmes különös.
-Nincs időm csajozni, Kira teljesen lefoglalja az időmet. Amúgy is ezt már megbeszéltük az irodádban.
-Ühüm.
-Na most meg mi van?!
-Nagyon fárasztó lehet egy lányra vigyázni tök egyedülés majd mint egy jó kiskatona este lefeküdni, hogy reggel korán tudj kelni.
-Mira akarsz célozni Mysha?!
-Arra, hogy ha nem éreznél semmit Kira iránt, akkor a vacsorája után simán elmehetnél bulizni és felszedhetnél valamilyen csajt, ahogy régebben szoktad.
Nem mondok semmit, mind ketten tudjuk, hogy kibaszott igaza van, de ezt nem fogom beismerni. Hé nekem is van férfi önbecsülésem?! A börtön ajtaja ki volt tárva és csattogó hang hallatszott.
-Mégis mit csinálnak?
Lementünk a lépcsőn. Nazir a rácsok előtt ült és Kira tenyerét csapta le.
-Megint nyertem!
-A fene, veled nem érdemes játszani , mindig nyersz!
-Neeeee játszunk még! Megígérem, hogy most hagylak nyerni.
-Ahogy látom, jól szórakoztok.

Kira

-Oh, szia Mysha, Omar!
-Hali.
Visszahúztam a két tenyeremet és megdörzsöltem őket.
-Mi járatban?
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk vásárolni és megehetnénk valamit.
-De jól hangzik Mysha és mond csak mit szívtál reggel? Nekem is adhatnál belőle csak a játék érdekében.
Omar kuncogva nyitotta ki a rácsomat és nyújtotta felém a kezét.
-Gyere Kira menjünk vásárolni!
Tátott szájjal keltem fel és fogtam meg a kezét mire kihúzott a rácsok mögül.

Egy új világ vagy még sem? 17

17.fejezet

Az arcomat megdörzsöltem, majd ledobtam magamról a lepedőt és felkeltem. Büdös vagyok! Itt az ideje a megérdemelt fürdőnek! Elindultam a fotel melletti ajtóhoz, ami a fürdőszobába vezet. 

-Hűűűű!

A fürdőben volt egy hatalmas kád, mellette egy kb 3 személyes tusoló és a kettővel szemben vele egy hatalmas fehér márványból épített mosdókacsló ezüstözött szegélyű tükörrel. Két szekrény is volt bent, amiben köntösök, tusfürdők, szappanok, illatgyertyák és törülközők sorakoztak. A fürdő csempéi sötétkékek voltak, a világítással igen hangulatossá teheti a fürdéseket. Kár, hogy nincs időm áztatni magam.

-Majd este.

Kivettem a szekrényből két törülközőt és egy kamillás tusfürdőt. Végigsimítottam a kád szegélyén és ráraktam a törülközőket. Megnyitottam a meleg vizet a tusolóba és beálltam. A meleg víz masszírozta az izzadt bőrömet. A tusfürdővel lemostam magamról a koszt, majd a hajamat is bedörzsöltem a habbal.

-Isteni!!!

Elégedetten léptem ki a kis kabinból. Az egyik törülközővel a hajamat dörzsöltem, majd turbánba csavartam, a másikat magam köré csavartam. Kinyitottam az ajtót és beléptem a hűvös szobába. A fürdőből csak úgy gomolygott ki a gőz.

-Hűha! Ilyen meleg vízben fürödtem volna? Na mindegy.

Elővettem a táskámból a neszesszerzsákom és felvettem a fotelből az új ruháimat. Visszamentem a fürdőbe és lecsutakoltam magam. 20 perccel később mentolos lehelettel, nyirkos hajjal és az új öltözékemben léptem vissza a szobámba. Visszaraktam a hátizsákomba a neszesszert és az eldobált koszos ruháimat. A két pisztolyomat és a töltényeiket is a zsákba raktam, de a kabátomat és a benne lévő fegyvert nem raktam el. A nyakláncomat is beraktam, de a naplót kivettem a táskából. Az új öltözékem igen ruganyos volt. Felsőm mindkét oldalán fehér sávú, míg a hátsó és a szembeni része fekete. Jól ismerem ezt az anyagot. A ruganyos felső és a fekete nadrág boszorkányvarázslata miatt tökéletes a vérállatok átalakulásához, anélkül,hogy elszakadna, sőt a kinövő bunda a szövetei között nő ki, így olyan mintha nem lenne a vérállaton ruha csak a bundája. Felvettem a kabátom és beraktam a belső zsebembe,majd megnéztem magam a fürdőszobai tükörbe. Nem volt rossz. A vörös hajam nyirkosan omlott a fekete szövetkabátra. Még nem szoktam meg ezt a színt. Mióta visszatértem a szüleimhez eldöntöttem, hogy változtatok. Lecseréltem a ruhatáram, elkezdtem sportolni és befestettem a hajam. Vörös. Emlékeztet arra az estére. A kezemen vér csöpögött, az egykor fehér kövön térdelek mesterem előtt akiből ömlik a vér és vörösre festi a követ... Az erdőből még visszanéztem az épület égett, parázs szált le az égből. Megráztam a fejem és mentem a kijárat felé.

-Huuuu, rendben Suzanne megtudod csinálni, csak menj reggelizni, hallgasd meg a mondandójuk és nézd meg Faustot és ha még van egy kis időd lovagoljatok ki egy kicsit.

Igen ezt fogom tenni?! Kiléptem az ajtón. A folyosó közepéig mentem, ahol egy hatalmas lépcső vezetett lefelé, ami előtt a bejárati ajtó van. Az aulában a talpam alatt a sárga márvány hideg volt, de elviselhetően.  Balra fordultam, végigmentem a társalgón, majd kinyitottam a 4 méteres ajtót. Az ebédlő egy bálterem nagyságú volt, hatalmas asztalokkal. Csak egyetlen egy csillár lógott középen, de egy átlag csillárnak a háromszorosa, de nem csak ez volt a terem világítása. A fával burkolt falakon hangulatos lámpák voltak. Nem figyeltem a nagy csöndre, csak néztem a termet, ami Kellan emlékeiben is él.

-Jó reggelt Suzanne, örülök, hogy csatlakozol hozzánk.

Kihúztam magam és a hang felé fordultam. A terem jobb oldalán az ebédlőasztal főjén Marone ült, aki határozottan mosolygott rám. 

-Gyere és ülj ide mellém!

A jelenlévők érdeklődve figyelték, ahogy az úrnő melletti székhez tartottam. De mielőtt a székemhez mentem volna megálltam Marone előtt és meghajoltam.

-Ki nem hagytam volna az úrnő reggeli meghívását.

Marone intett az üres székre, mire én azt kihúztam és leültem. Bár az idő itt gyorsan telik, politikailag és gazdaságilag "lemaradottabb", mint az enyém és még itt van a hierarchia és az ehhez kapcsolódó etikett. Az asztalon frissen sült croissonok, péksütemények, és zsírós, kellően fűzerezett húsok. Megkellet törölnöm a számat, pert már eléggé kibuggyant egy nyálcsepp.
-Kezdj már neki! Még a végén felmosót kell hozni!
Észre sem vettem, hogy mellettem Angelou ült. Elvettem egy croissont és egy méretes füstös sonkát. Amikor az utolsó falatoknál jártam felnéztem a tányéromból és a többi farkast néztem.Nagy megdöbbenésemre csak idősebbek voltak, csak hébe-hóba láttam fiatalt, közöttük volt Vud is aki néha néha rám pillantott. Amikor találkozott a tekintetünk zavartan fordult tányérjához.
-Hol vannak a többiek?
Juilliard, aki előttem ült válaszolt a kérdésemre.
-Fiatalok, szeretnek szórakozni.
Hát persze az itteni fiatalok nem térnek el az én világom béliektől.

-Értem. Mikor lesz a megemlékezés?
Marone fátyolos hangon közölte, hogy este 8 órakor, amikor a hold már fent lesz az égen. Tökéletes megemlékezés egy ősi farkasról. Mikor befejeztem a reggelimet, ittam egy pohár vizet, megköszöntem az ételt és elnézést kértem a korai távozásomért.
-Menj csak.
Az úrnő szemébe néztem, majd kitoltam a székem és az istálló felé vettem az irányt. A konyha előtt megálltam. Vajon Faust örülne egy almának? Kinyitottam az ajtót és beléptem. Három szakács, hét kukta és kilenc szolgáló volt bent. Jelenlétemre mindenki felkapta a fejét, de csak az egyik mert megszólalni.
-Segíthetünk valamiben... kisasszony?
Összeráncolt szemöldökkel néztem az idős, de jó kondiban lévő Ron séf.
-Kérem Ron hagyjuk a kisasszonyozást. A nevem Suzanne. És mielőtt lekislányozna jól gondolja meg.
Mindenki döbbent tekintettel bámult. Valójában én is így tennék. Hiszen tudom, hogy Ronnak félelmetes híre van. Kellan még gladiátorként ismerte meg. Először csak katona ként alkalmazta, de aztán kiderült, hogy nem csak a fejtépéshez, de a főzéshez is nagyon ért.
-Hahaha, tetszel nekem Suzanne, rajtad kívül csak Kellan beszélt így velem az első találkozásunkkor. Ő sem félt tőlem.
-Tudom.
A többiek zavarodottan néztek rám, még Ron is.
-Tehát mit adhatunk Suzanne?
A kuktához fordultam.
-Csak két almát szeretnék vinni a lovamnak.
Az egyik cseléd a kezembe adott két szép almát. Megköszöntem és a jobboldali ajtóhoz sétáltam, ami a kerthez vezet.
-Melyik a te lovad?
Nem tudom beazonosítani, hogy ki kérdezte, de azt tudom, hogy mindenki kíváncsi. Az ajtóban megálltam.
-A neve Faust és egy szellemló.
Kiléptem a kertbe, de még hallottam megdöbbenésük hangjaikat. A fűben sétáltam és élveztem a nyári szellőt. Itt olyan tiszta a levegő. Mint egy álom. Lovak nyerítését hozta a szél. Arra felé mentem. Egy átlag istállóhoz képest kétszer nagyobb. Az almákat szorosabban fogtam és beléptem az istállóba.

Katona szerelem 17

Tizenhetedig fejezet

-Azta Sherlock! Megtennéd, hogy leveszed a kezed a zúzódásomról.

-Persze, bocs.

Dabir levette a kezét a vállamról, én meg vettem néhány mély sóhajt. A lábaim remegtek, de nem törődtem velük, szépen lementem a lépcsőn.

-Nem kellene elvigyelek az orvoshoz?

Pánikolva néztem fel Dabirra aki a lépcső feléig jött le.

-Valószínű, hogy a varrataim felszakadtak, szerintem elég hogy ha a doki lejön ide.

Kutyakölyök szemmel bámultam Dabirra.

-Rendben, szólok a dokinak, de Omarnak egy szót se! Még az kéne, hogy kinyírjon.

Hanyagul megrántottam a vállaimat, de nem kellet volna a cellámba mentem. Most már nem csak a vállaim, de a karjaim is remegtek.

Omar

A fenébe!!! nem gondoltam volna, hogy ennyire rosszul lesz. Először a lőtt sebek és a zúzódás, most meg meghánytatom a vezetésem miatt. Én vagyok a legrosszabb!

A hányást már feltakarítottam. Elindultam a börtön felé. Az ajtó előtt a két katona állt. Nem foglalkoztam velük, lementem a lépcsőn és megdermedtem. Kira cellája előtt Dabir állt.
-Elég csúnya.
-Úúú, fogd be! Ez nagyon fáj!
Nagy léptekkel szeltem át a távolságot.
-Lenne olyan szíves és nem mozogni?!
-Elnézést.
Kira cellájában egy doktor volt, aki a lány hátát varrta össze.
-Mégis mi történt?
-Hát öö...
-A barátod ügyesen feltépte a varrataimat.
-Mi?!
Döbbenten néztem a barátomra, aki egy hónapon keresztül csak kézfogásig  jutott a barátnőjével.
-Hé haver nem  tudtam, meg ne ölj?! Amikor felhívtál csak zúzódásról beszéltél, lőtt sebekről nem volt szó!
-Nyugi Dabir, Omar nem fog bántani! Ugye?
Összeszorított szájjal bólintottam s néztem, ahogy a doktor varja a sebeket. Apró öltések, de ahogy látom nincs fájdalomcsillapító.
-Nem adott neki érzéstelenítőt?
-Nem kért.
Kitártam az ajtót és bementem. Dr. Rush egy új tűt fűzött be, a fehér gumikesztyűjét viselve, addig Kira nyugodtan fogta össze a pólóját.  A háta fehér volt, a lőtt sebeken kívül még volt rajta egykét heg, de azokon kívül tökéletes volt. Megakarom érinteni. Hirtelen nagyon irigyeltem a doktort.
-Mert nincs szükségem rá elég gyógyszert kaptam. Annyira nem is fáj.
-Na persze, mielőtt nem voltál itt úgy nyöszörgött mint akit, kínoznak.
A doki elkezdte az utolsó sebet varrni, mire Kira összeszorította az ökleit.
-Kapd be!
Dabir vigyorogva rázta a fejét.
-Kész vagy doki?
-Egy pillanat. Oké már kész is vagyok.
A doki megcsomózta, majd elvágta a cérnát. Segített Kirának lehúzni a pólóját, majd felállt és Dabirral felmentek az emeletre. Én ott maradtam, Kirával.
-Biztos, hogy nem kérsz fájdalom csillapítót?
-Persze Omar. Csak ki kell aludnom magam és jól leszek.
-Rendben.
A cella falához mentem és leültem. Néztük egymást. Kira a lábain ülve bámult rám, végül előredőlt és négykézláb lefeküdt a földre. Az arcát felém fordította és a csodálatos szemi bámultak rám.
-Most nézni fogod, hogy hogyan alszok?
-Még nem láttalak aludni, kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot vágsz akkor.
Kira mosolyogva csukta le a szemét. De még hallottam, hogy suttogott.
-Perverz.

Egy új világ vagy még sem? 16

16. fejezet

És aztán.... Marone ájultan dőlt hátra a fotelben. A leeső poharat még a levegőben elkaptam és elmentem a mosdóba kimosni , majd visszasétáltam az irodába. Elraktam a poharat és figyeltem Marone hátracsukló fejét. A szemi szélén megjelentek a ráncok, ahogy a szájánál is, de még mindig sugárzóan gyönyörű nő volt. A szempillái elkezdtek megrebbenni, a csukott szemei is mozogni kezdtek.Hamarosan vége. Ez a hátránya a vérivásnál, az emlékek, a gondolatok és az érzések rohamosan megtámadják az elmét, ami nem túl kellemes érzés, ilyen rövid ideig. Marone szaggatottan vette a levegőt és aztán felkiáltott.

-Cs-cs úrnőm itt vagyok! Itt vagyok! Csak emlék volt, csak emlék volt!

Kinyitotta a szemét és körbenézett, keresett valamit. Megragadtam a kezét és megszorítottam.

-Úrnőm.

Marone szemembe nézett, megsimogatta szőrös mancsomat. Addig maradtunk, így amíg a négy fivér berohant.

-Mi történt anyám?!

-Bántott?!

-Te...!

Juilliard aggódva nézett anyjára, majd a mancsomra. Mark rám és anyjára nézett, várta a válaszát. Angelou fenyegetően meredt rám és nekem ugrott. Elkaptam a mancsom Marone kezei alól és elugrottam a  dühöngő férfitól.

-Úrnőm, ha lennél olyan szíves és leállítanád a fiaid?!

Bár Angelout kikerültem Mark elkapta a nyakamat és a falhoz vágott.

-Fiúk elég volt! Nem történt semmi!

-De anyám hisz kiáltottál!

-Juilliardnak igaza van csak valami kegyetlen dolgon kiáltasz így.

Marone a fejét fogta, majd dörzsölte.

-Megkértem Suzannet, hogy mutassa meg az apátokról szóló emlékeit, amit meg is tett. Tehát nem bántott, Mark! És Conornak igaza van szörnyű dolgokat láttam.

Lassan felálltam a földről és a kiakadt vállamat a helyére raktam.

-Már el is intéztétek a dolgokat?

Mindenki rám nézett, de Conor szólalt meg.

-A megemlékezés ma este lesz lesz. Értesítettünk mindenkit.

-Beszéltem a tanácstagokkal, holnap délben megtartják a gyűlést.

Juilliard határozottan sorolta volna, hogy kik lesznek a gyűlésen, de leintettem.
-Várj azt mondtad, hogy ma?! Mégis hány óra van?

Conor megigazította a szemüvegét.
-Már hajnali 2 van Suzanne.
Fáradtan dőltem a falhoz, majd onnan lecsúsztam a földre.
-Nagyszerű.
Marone felállt a székből és elém állt.
-Elintéztétek Suzann szobáját?
-Igen anya, a folyosó végén van egy üres szoba, mostanra már elkészítették.
Marone megköszönte Marknak és a kezét nyújtotta felém.
-Gyere már biztosan fáradt vagy.
Az úrnő hangja kedves és lágy volt. Felnéztem rá és a szemébe nem láttam gyűlöletet csak gyászt és büszkeséget. Megragadtam Marone segítő kezét és felálltam. Magára hagytuk a négy fiút.
-Ne foglalkozz velük csak így gyászolnak.
-Tudom, nem is hibáztatom őket. Hiszen Kellan fiai.
Megálltunk egy ajtó előtt.
-Ez lesz a szobád, majd küldök valakit hozzád, hogy ébresszen fel.
-Nem szükséges úrnőm ki fogom ismerni magam.
-Rendben, akkor most pihenj.
Kinyitottam az ajtót és beléptem.
-Úrnőm!
-Igen, Suzann?

-Ön is pihenjen, kimerült.
Marone rám mosolygott majd jó éjt kívánt. Becsuktam a szobám ajtaját. Nem néztem körbe. Ledobtam a táskám, kabátom, a fegyvereimet és a koszos ruhámat. A piszkos holmimat valamerre eldobtam és a franciaágyamba bedőltem.

Egy kopogás ébresztett fől, de nem foglalkoztam vele. Kopp-kopp.
-Tűnj el!
Az ajtó kinyílt én meg a lepedőtakarómmal jobban betakaróztam, ugyanis már este belecsavarodtam. Két alak jött be a szobámba. Az egyik az ajtómnál volt, de a másik elsétált az ablakig és elhúzta a függönyöm.
-FÉNYES!!!!
Gyorsan a fejemre húztam a takarom. A kínzóm elsétált az ágyamig és elkezdte húzni a takaróm. Még időben eltudtam kapni, de a csupasz vállam és egy kicsit a mellkasom kilátszott. Bár hunyorogva mégis ki tudtam venni az alakját. A fiú annyi idős lehetett mint én. Szemei felemás színűek voltak zöld és kék árnyalatúak. Haja rövid és barna színű. A ruhája valamilyen megnyúzott állaté lehetett. A szaga kellemes aromájú, enyhén füstös és növény illatú. Ismerős.
-Mégis meddig akarsz bámulni?
A fiú addig bámult mire rájött, hogy mi a helyzet és körbenézet. Az eldobott ruháimat bámulta, természetesen a melltartóm volt legfelül. Naná csak nekem van ilyen szerencsém! Szegény srác vörös fejjel szorongatta a takarom, majd elengedte és kiszaladt a szobámból. Az egyik kezemmel fogtam a takarót a másikkal a csipámat kidörzsöltem. A másik vendégemhez fordultam.Egy tizenéves lány tátott szájjal állt ruhákat szorongatva.
-Szia, segíthetek valamiben?
A lány soványka volt és szeplős, szemei kékek voltak, haja barna és göndör volt. Szaga a jellegzetes alakváltóé, de volt benne valamilyen más is. Félvér.
-Ööö, igen eeezt aaaz úrnő kküldi.
Bátortalanul dadogva markolászta a ruhát.
-Tedd csak le valahová, még le kell fürdenem és akkor fel veszem.
-Rrendben.
Az ágyammal szembeni falnál két fotel volt közöttük egy dohányzóasztal. A legközelebbi fotelra rakta a ruhákat és visszaszaladt az ajtóhoz. Hűha! Nagyon félénk.
-Köszi.
-Aaz úúrnő üüzeni, hhogy várnak aaz eebédlőben.
-Rendben.
A lány kifelé tekingetett a szobából.
-Menj csak, majd csak eltalálok az ebédlőbe.
Egy gyorsat biccentett és ő is kiszaladt. Ezek a mai fiatalok farkasbőrbe bújt bárányok.

Katona szerelem 16

Tizenhatodik fejezet

Amint kiléptem a házból a hőség és a forró napsugarak letámadtak. A fenébe vissza már nem mehetek! Már most folyik rólam a víz. Most már mindegy, meg kell keresnem Omart. Kezemmel próbáltam árnyékolni, hogy lássak is valamit, mázlimra Omar éppen az építészekkel beszélgetett. Elkezdtem feléjük sétálni és ezáltal már hallottam, hogy miről dumálnak. Omar idegesen gesztikulálva és szinte már kiabálva szidja a dolgozókat, hogy nem tudnak vigyázni egy vasgerendára! Én is mérges lennék, kishillyán meghaltam volna, ha nem lett volna elég vékony a gerenda, ahhoz hogy csak zúzódásaim legyenek,, de ha Nazirra esett volna... Még a gondolatra is megborzongtam.

-Omar, már eleget kaptak?! Vissza vinnél?!

Minden férfi engem bámult. Mintha egy szellemet látnának. Valaki félelemmel, másik meglepődve, de voltak olyanok akik aggódva figyeltek, az utóbbiban Omar is.

-Persze Kira, csak szólok Cemalnak.

-Onnan jövök, szerintem most nem akarsz bemenni oda.

A házra, majd rám nézett, majd megint a házra. Nevetve rázta a fejét és elindult az autó felé? A homokos úton sétáltunk a kocsiig. Omar kinyitotta az anyósülést és besegített, majd becsukta az ajtót és a vezető ülésre ült.

-És a két őr?

-Nem lesz rájuk szükség!
-De hol vannak?
-Cemal kocsijában ülnek, majd ő elviszi őket.
-Értem.
-Hogy érzed magad?
-Meglepő módon jól, talán a doki adott fájdalomcsillapítót.
Nem csatoltam be az övem. A visszaúton a rázkódástól húzódott a varratok, ezért a műszerfalba kapaszkodtam.
-Minden rendben Kira?
Összeszorított fogakkal néztem az utat.
-A rohadt varratok, húznak mint állat!
-Vezessek lassabban?
Pánikolva néztem Omarra.
-Te most szívatsz?! Tudsz ennél is lassabban vezetni?!
Omar akarata ellenére is elröhögte magát.
-Rendben, vettem a célzást.
A röhögő srác rátaposott a gázra. Suhantunk, mint zuhanó madár a föld felé.
-Omar nem vagyok bekötve, iszonyatosan őrülnék, hogyha nem ölnél meg, most hogy láttam végre a napot! -Nyugi!
A sebességmérő csak ment fölfele. Édes istenem!
-Mégis mit gondolsz nem a Halálos iramban vagyunk, vagy éppen egy rali versenyzője vagy!
Omar torok szakadtából kezdett el röhögni pánikrohamom miatt.
-Te féleszű! Nem vagyok vallásos ember, de erősen gondolkozom azon, hogy imádkozni fogok!
Hopp egy éles kanyar. Már látom a katonaság parkolóját!
-Köszönöm istenem!
A parkolóban Darbir és még két katona állt, tátott szájjal.
-Te megőrültél és ha valami eszement eléd ugrik!
-Nyugi Dabir! Senkinek sem esett baja!
Végre a kocsi megállt! Én kinyitottam az ajtót és lehajoltam hányni.
-Blaaaa!!!
-Kira! Bocsi nem gondoltam volna hogy komolyan rosszul leszel.
A pólóm szélével megtöröltem a számat és az előttem álló Omarra néztem.
-Te hígagyú, szerinted miért akartam, hogy lassíts!
-De te mondtad, hogy menjek gyorsabban! És amikor azokat a dolgokat mondtad én azt hittem, hogy csak viccelsz.
Szegény srác pánikolva nézet ide-oda csak, hogy ne nézzen rám. Darbir látta a vigyoromat, mire elröhögte magát.
-Te mégis min nevetsz?!
Nem bírtam tovább,  kiugrottam a kocsiból és én is elröhögtem magam. Odamentem Omarhoz aki megdöbbenve nézett, hol rám, hol Dabirra. Beleöklöztem Omar vállába, majd hátraléptem.
-Csak vicc volt Omar! De ezt nem takarítom fel!
Rámutattam a hányáspocsolyára.
-Ahogy én sem haver! Gyere Kira leviszlek a celládba.
Dabir után mentem, még hátranéztem és láttam, hogy Omar a két katonára néz, de ők is gyorsan utánunk eredtek. Kuncogva fordultam vissza.
-Szegény Omar!
-Haha! Ne is törődj vele, ő okozta a bajt, hát most takarítsa fel?!
-Kegyetlen vagy!
A börtön lejáratán voltunk, én mentem elsőnek nagy hiba volt! Az egyik varratom nagyon húzott és a fájdalomtól elvesztettem az egyensúlyérzekémet. Szinte egy szintbe voltam a lépcsővel, amikor két erőd kar megragadta a vállaimat. Ahogy húzott fel a hátizmaim és a bőröm összepréselődött, ami iszonyú égető érzés volt és akkor ne is beszéljünk a vállaimon lévő zúzódásról.
-Áááá!
Dabir gyorsan egyenesbe hozott, de a két keze a vállaimon volt.
-Kösz Dabir.
Szaggatottan vettem a levegőt fájdalmamban. Csak venne le rólam a kezeit.
-Te vérzel!