Egy új világ vagy mégsem?
1.fejezet
Egész éjjel fáztam, a torkom eszméletlenül kapart pluszba még rájátszott a köhögő rohamok is. Már megszoktam szinte nincs olyan hónap amikor nincs, valamilyen egészségügyi gondom.
Reggel amikor felkeltem találtam egy levelet a pulton, amit anya írt:
Szia drágám!
Nagyon köhögtél az este, reggel 8-tól rendel a doki, menj el. Hozok levest és valami finomságot.
Puszi Anya.
Hát ez csodálatos mondhatom. Ittam egy forró tejet, majd gyorsan mosakodtam és felöltöztem,majd indultam is az orvoshoz. Az út során kellemesen hűvös szellő fújt, a napfelkelte csodás színekbe festette az eget. Már nem is vagyok álmos. Hamar odaértem a rendelőbe és szerencsémre én voltam az első.
-Szervusz Lana! Na most milyen panaszokkal jöttél?
A doktorom Miss Fana már 20 éve rendel és születésemtől fogva az én háziorvosom. Egy hónap múlva betöltöm a 18-at, de mivel jól ismer és még kiskorú vagyok, így hozzá járok.
-Jó napot! Jaj ne is kérdezze a szokásos. A reggeli forró tejtől már tudok beszélni, de érzem, hogy hamarosan elmúlik a hatása.
-Hát ez gond. Ugye szedi a vitaminokat amiket felírtam? És gyümölcsöket is eszik?
-Hát persze mindig beállítom a telefonom, hogy jelezzen mikor kell bevenni, nasinak meg mindig megeszek valami finomságot.
-Helyes, helyes. Hát mivel az állapotod mindig ugyan az, ezért a recept is ismerős lesz.
A szokásos gyógyszerek egy hétig elegendőek, aztán kutya bajom. Egyszer elvittek kivizsgálásra de nem találtak semmit. Szerintük gyenge immunrendszerem van és több vitamint kellene bevinnem a szervezetembe.
A doktor nő leírta a szokásos receptet aztán elmentem. Az út során teljesen elment a hangom. Ezért is nem tudtam segítséget kérni, amikor egy fehér teherkocsi állt meg mellettem és abból két férfi kiugrott. Az egyik elém állt a másik mögém került, majd valamivel elkábítottak. Elájultam. Csak arra emlékszem, hogy felemelnek, majd képszakadás.
Két héttel ezelőtt tele volt a hírek, újságok és rádiók, hogy sorra tűnnek el védtelen tinik. Ki hitte volna, hogy én is az eltűntek között leszek. Mert én nem.
Egy sötét cellába ébredek. Sehol egy ablak, felettem csak egy régi villanykörte lóg, a falak betonból vannak. Egy vaságyon fekszem szembe velem egy vasajtó amin egy lehajtható kukucskáló van. Pont mint a filmekben csak, hogy én nem akarok ebbe a "filmbe szerepelni"! Érzem, hogy felszökött a lázam, bódult tompultságot érzek alig bírom nyitva tartani a szemem. Kulcs zörgést hallok, de nincs erőm felülni. Kinyílik az ajtó. Egy fog hiányos vigyorgó fickó lép be.
-Szia cica. Ó látom mi nagyon megleszünk egymással!
Ez a neander-völgyi csak nem megakar erőszakolni?Remélem nem? Milyen naiv vagyok!
-De majd máskor szórakozunk. Most fontosabb dolgunk van.
Jézus! Csak nem a szerveimet akarják kivenni?
Az ősember közelebb jött, aztán a két karomnál fogva elkezdet vonszolni, ki a kalitkámból. Végigmentünk egy hosszú folyóson arra volt még erőm, hogy oldalra nézzek. Mindkét oldalt ajtók. Ugyan olyanok amik nekem is vannak.Hátborzongató.
Két ajtón és egy lépcsőn mentünk le. Már fájt a karom. Élés fényt érzékeltem és vegyszer szagot (mint a kórházakban). Egy bonc asztalnál álltunk meg.
-Nem nem! Ő most nem oda megy. Hozd ide!
Egy idegen hang szólt a nagy behemóthoz. Egy székre ültettek, beszíjazták a kezeim és lábaimat. A fejemet hátravetettem, hogy lássam a másik férfit. Orvosi köpenye volt, fekete keretes szemüveget hordott. A haja világos barna, de volt benne néhány ősz hajszál. A bőre megviselt (ráncos) és sápadt volt. Tisztára mint egy filmben. A lázam még magasabb lehetett mert elkezdtem zihálni. Égek!
-Nocsak, nocsak! Úgy néz ki egy kis beteget kaptunk el. Sebaj legalább nem fog ficánkolni. Hahaha.
Ennek a hapsinak szörnyű humora van. Vajon mit fognak velem csinálni?
-Szervusz Lana! Na most milyen panaszokkal jöttél?
A doktorom Miss Fana már 20 éve rendel és születésemtől fogva az én háziorvosom. Egy hónap múlva betöltöm a 18-at, de mivel jól ismer és még kiskorú vagyok, így hozzá járok.
-Jó napot! Jaj ne is kérdezze a szokásos. A reggeli forró tejtől már tudok beszélni, de érzem, hogy hamarosan elmúlik a hatása.
-Hát ez gond. Ugye szedi a vitaminokat amiket felírtam? És gyümölcsöket is eszik?
-Hát persze mindig beállítom a telefonom, hogy jelezzen mikor kell bevenni, nasinak meg mindig megeszek valami finomságot.
-Helyes, helyes. Hát mivel az állapotod mindig ugyan az, ezért a recept is ismerős lesz.
A szokásos gyógyszerek egy hétig elegendőek, aztán kutya bajom. Egyszer elvittek kivizsgálásra de nem találtak semmit. Szerintük gyenge immunrendszerem van és több vitamint kellene bevinnem a szervezetembe.
A doktor nő leírta a szokásos receptet aztán elmentem. Az út során teljesen elment a hangom. Ezért is nem tudtam segítséget kérni, amikor egy fehér teherkocsi állt meg mellettem és abból két férfi kiugrott. Az egyik elém állt a másik mögém került, majd valamivel elkábítottak. Elájultam. Csak arra emlékszem, hogy felemelnek, majd képszakadás.
Két héttel ezelőtt tele volt a hírek, újságok és rádiók, hogy sorra tűnnek el védtelen tinik. Ki hitte volna, hogy én is az eltűntek között leszek. Mert én nem.
Egy sötét cellába ébredek. Sehol egy ablak, felettem csak egy régi villanykörte lóg, a falak betonból vannak. Egy vaságyon fekszem szembe velem egy vasajtó amin egy lehajtható kukucskáló van. Pont mint a filmekben csak, hogy én nem akarok ebbe a "filmbe szerepelni"! Érzem, hogy felszökött a lázam, bódult tompultságot érzek alig bírom nyitva tartani a szemem. Kulcs zörgést hallok, de nincs erőm felülni. Kinyílik az ajtó. Egy fog hiányos vigyorgó fickó lép be.
-Szia cica. Ó látom mi nagyon megleszünk egymással!
Ez a neander-völgyi csak nem megakar erőszakolni?Remélem nem? Milyen naiv vagyok!
-De majd máskor szórakozunk. Most fontosabb dolgunk van.
Jézus! Csak nem a szerveimet akarják kivenni?
Az ősember közelebb jött, aztán a két karomnál fogva elkezdet vonszolni, ki a kalitkámból. Végigmentünk egy hosszú folyóson arra volt még erőm, hogy oldalra nézzek. Mindkét oldalt ajtók. Ugyan olyanok amik nekem is vannak.Hátborzongató.
Két ajtón és egy lépcsőn mentünk le. Már fájt a karom. Élés fényt érzékeltem és vegyszer szagot (mint a kórházakban). Egy bonc asztalnál álltunk meg.
-Nem nem! Ő most nem oda megy. Hozd ide!
Egy idegen hang szólt a nagy behemóthoz. Egy székre ültettek, beszíjazták a kezeim és lábaimat. A fejemet hátravetettem, hogy lássam a másik férfit. Orvosi köpenye volt, fekete keretes szemüveget hordott. A haja világos barna, de volt benne néhány ősz hajszál. A bőre megviselt (ráncos) és sápadt volt. Tisztára mint egy filmben. A lázam még magasabb lehetett mert elkezdtem zihálni. Égek!
-Nocsak, nocsak! Úgy néz ki egy kis beteget kaptunk el. Sebaj legalább nem fog ficánkolni. Hahaha.
Ennek a hapsinak szörnyű humora van. Vajon mit fognak velem csinálni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése