6.fejezet
Rose
Apa macskájának gyönyörű zöld szemei megnyugtattak. Őrjöngenem kéne. Nick megint egy tiltott szobába tette be a lábát, főleg, hogy most az én szobámba van. De nem jön az a feszültség, ami szétfeszíti a testemet és azzal fenyeget, hogy szétroppant ha nem engedem ki magamból. Ahogy a nagyra nőtt macskára és a fiúra néztem a szívem összeszorult. Leraktam magamról Kaszást és felültem. Hajamat sátorként használtam, hogy torz arcomat eltakarjam. Remegő kezemre támaszkodtam és hallgattam Nick szabadkozását.
-Sajnálom, nem akartalak felébreszteni... én csak a macska után jöttem, mert Magda azt mondta, hogy vigyázzak rá és...
-Hagyj magamra Nick.
A mostohatestvérem továbbra is zavartan hablatyolt valamit, de én arra már nem figyeltem. Kaszás átfurakodott a karom és az oldalam között , hogy az ölembe ülhessen. A nyomás hatására kénytelen voltam hátradőlni. Ragyogó zöld szemeit le sem vette rólam. Az új arcomat látva kíváncsian emelte fel a mancsát és megérintett. Egy hatalmas könnycsepp cseppent le az arcomról rá a fejére. Amire morcosan megrázta azt. Megbűvölten néztem a régi kedvencemet.
-Tudod, annyira nem is vagy ijesztő.
Döbbenten néztem az ajtó előtt álló visszahúzódó fiúra. Ő csak szégyenlősen elmosolyodott, majd elment.
-Tényleg nem vagyok annyira ijesztő?
Kaszás édesen doromboló hangot adva dörgölőzött az államhoz.
-Te is hiányoztál én kis kandúrom.
Másnap hajnal 2-kor
Kaszás sóvárgó tekintettel követett le a konyhába. Kiöntöttem neki egy kis tejet, majd magamnak egy forró kakaót csináltam. Meleg italommal leültem a bárszékre és megnéztem az üzeneteimet.
Nick: Tényleg Kaszásnak hívják a zöldszemű ördögöt?
Én:Ja apám ötlete volt.
Nick: Mégis hogy adhatott neki ilyen hátborzongató nevet?!
Én:Apám szerette a babonás történeteket, így úgy döntött, hogy a tizedik születésnapomra vesz nekem egy fekete bundájú és zöld szemű macskát.
Nick: De hát olyat nagyon nehéz találni.
Én: Tudom.
Tovább nem beszéltünk egymással. Elmostam a bögrém és visszaosontam a padlásszobába vagyis ezt kellet volna tennem, de láttam, hogy a nappaliba megy a tévé. Egy bűnügyeket megoldó műsor ment. A kanapén egy alak feküdt üres sörösüvegekkel. Dean alkoholtól bűzlőn és párnapos borostával dőlt ki a sötétkék kanapén. Fintorogva vettem ki kezéből a távirányítót és kikapcsoltam a tévét. A dohányzóasztalon volt még egy bontatlan üveg, amit felvettem és azzal vissza mentem a vackomba.
Szombat reggel a házimat csináltam az internetes iskolához, amikor kopogtattak. Biztosan Magda az.
-Gyere!
De várjunk! Magda sosem kopog! Már nem tudtam megállítani az ajtó nyitódását, ezért gyorsan magamra húztam a bő kapucnimat. Szerencse hogy mindig hordok egy bő pulcsit aminek nagy kapucnija van. Nick egy tálnyi gyümölccsel lépett be a szobámba.
-Jó reggelt!
-Nick, te mégis mit keresel itt?!
-Hé! Ne kapd fel a vizet! Csak.... gyümölcsöt hoztam.
Levettem a billentyűzetről a kezemet és hátradőltem.
-Nick! Annyi gyümölcsöt hoztál, hogy ha azt mind megenném gyümölcscukor mérgezésben szenvednék.
Vigyorogva nézett a gyümölcsszerzeményére.
-Hát ... ha nem bánod én is ennék belőle.
-Menj el Nick... tanulnom kell!
Habozott. A forgó szemei és a toporgása elárulta, ezért is lepődtem meg, amit csinált. Nick egyszerűen leül a földre a dohányzóasztalomhoz és elkezdett gyümölcsöt enni.
-Csendben leszek.
Beletörődően hajtottam le a fejemet és folytattam a dolgom. Nick szőlőt evett és ezt onnan tudom, hogy minden egyes szem roppanását hallom, ahogy beleharap. Idegesített, de nem csak a hang hanem az is, hogy vizslató tekintettel nézelődött a szobámba. Esküszöm a falra másztam tőle!
-Nick!
-Igen, Rose?
-Dobj ide egy banánt!
Nicket sosem láttam vigyorogni, de most mégis azt tette. A repülő sárga gyümölcsöt elkaptam és elkezdtem hámozni.
-Hát ez a szobád.
-Ja.
-Nem túl....
-Nőies? Lányos?
-Aha.
-Mint ahogy tegnap láthattad, nem vagyok egy szépség. Kozmetikumokkal és szép ruhákkal nem tudom eltakarni magam.
-Szép a pulcsid.
Banánnal teli számmal próbáltam nem mosolyogni.
-Jól van! Most már tényleg nem foglak zavarni, inkább tévézek.
Nick állát vakargatva nézegette az öt távirányítót. Végül a másodikat választotta, viszont az nem a tévéé volt. A falra rögzített monitorok bekapcsolódtak.
-Te bekameráztad az egész házat?!
Elküldtem a kész munkámat és fáradtan dőltem hátra.
-Persze. Mivel nemigen hagyom el a padlást, nem tudhatom hogy mikor rabolják ki a házamat, ezért egy évvel ezelőtt felszereltem őket.
-Ezt nekünk senki sem mondta!
Felkeltem és az ágyamra ültem. Előrenyúltam egy barackért, míg Nick felháborodottan bámult.
Nick
Nem láttam az arcát a sűrű hajától és a nagy kapucnitól, de a zsigereimben éreztem, hogy mosolyog.
-Nekem se mondták, hogy itt fogtok élni.
-Ez nem igaz! Helen biztos elmondta.
-Ez igaz. A szokásos élménybeszámolós e-mailjét küldte és csak úgy oda írta, hogy bánj jól a testvéreiddel miközben együtt éltek.
-Na látod!
-Ezt akkor kaptam meg, amikor elkezdtetek kipakolni a költöztető autóból.
-Úúú!
-Ja.
Rose elvett egy távirányítót és bekapcsolta a tévét.
-Ajánlom, hogy legyen legalább egy jó film!
-Utána néztem és a tízesen egy jó akció film megy.
Nem beszélgettünk tovább, inkább közösen ettük a gyümölcsöket és néztük az egyik kedvenc filmemet.
-Sajnálom, nem akartalak felébreszteni... én csak a macska után jöttem, mert Magda azt mondta, hogy vigyázzak rá és...
-Hagyj magamra Nick.
A mostohatestvérem továbbra is zavartan hablatyolt valamit, de én arra már nem figyeltem. Kaszás átfurakodott a karom és az oldalam között , hogy az ölembe ülhessen. A nyomás hatására kénytelen voltam hátradőlni. Ragyogó zöld szemeit le sem vette rólam. Az új arcomat látva kíváncsian emelte fel a mancsát és megérintett. Egy hatalmas könnycsepp cseppent le az arcomról rá a fejére. Amire morcosan megrázta azt. Megbűvölten néztem a régi kedvencemet.
-Tudod, annyira nem is vagy ijesztő.
Döbbenten néztem az ajtó előtt álló visszahúzódó fiúra. Ő csak szégyenlősen elmosolyodott, majd elment.
-Tényleg nem vagyok annyira ijesztő?
Kaszás édesen doromboló hangot adva dörgölőzött az államhoz.
-Te is hiányoztál én kis kandúrom.
Másnap hajnal 2-kor
Kaszás sóvárgó tekintettel követett le a konyhába. Kiöntöttem neki egy kis tejet, majd magamnak egy forró kakaót csináltam. Meleg italommal leültem a bárszékre és megnéztem az üzeneteimet.
Nick: Tényleg Kaszásnak hívják a zöldszemű ördögöt?
Én:Ja apám ötlete volt.
Nick: Mégis hogy adhatott neki ilyen hátborzongató nevet?!
Én:Apám szerette a babonás történeteket, így úgy döntött, hogy a tizedik születésnapomra vesz nekem egy fekete bundájú és zöld szemű macskát.
Nick: De hát olyat nagyon nehéz találni.
Én: Tudom.
Tovább nem beszéltünk egymással. Elmostam a bögrém és visszaosontam a padlásszobába vagyis ezt kellet volna tennem, de láttam, hogy a nappaliba megy a tévé. Egy bűnügyeket megoldó műsor ment. A kanapén egy alak feküdt üres sörösüvegekkel. Dean alkoholtól bűzlőn és párnapos borostával dőlt ki a sötétkék kanapén. Fintorogva vettem ki kezéből a távirányítót és kikapcsoltam a tévét. A dohányzóasztalon volt még egy bontatlan üveg, amit felvettem és azzal vissza mentem a vackomba.
Szombat reggel a házimat csináltam az internetes iskolához, amikor kopogtattak. Biztosan Magda az.
-Gyere!
De várjunk! Magda sosem kopog! Már nem tudtam megállítani az ajtó nyitódását, ezért gyorsan magamra húztam a bő kapucnimat. Szerencse hogy mindig hordok egy bő pulcsit aminek nagy kapucnija van. Nick egy tálnyi gyümölccsel lépett be a szobámba.
-Jó reggelt!
-Nick, te mégis mit keresel itt?!
-Hé! Ne kapd fel a vizet! Csak.... gyümölcsöt hoztam.
Levettem a billentyűzetről a kezemet és hátradőltem.
-Nick! Annyi gyümölcsöt hoztál, hogy ha azt mind megenném gyümölcscukor mérgezésben szenvednék.
Vigyorogva nézett a gyümölcsszerzeményére.
-Hát ... ha nem bánod én is ennék belőle.
-Menj el Nick... tanulnom kell!
Habozott. A forgó szemei és a toporgása elárulta, ezért is lepődtem meg, amit csinált. Nick egyszerűen leül a földre a dohányzóasztalomhoz és elkezdett gyümölcsöt enni.
-Csendben leszek.
Beletörődően hajtottam le a fejemet és folytattam a dolgom. Nick szőlőt evett és ezt onnan tudom, hogy minden egyes szem roppanását hallom, ahogy beleharap. Idegesített, de nem csak a hang hanem az is, hogy vizslató tekintettel nézelődött a szobámba. Esküszöm a falra másztam tőle!
-Nick!
-Igen, Rose?
-Dobj ide egy banánt!
Nicket sosem láttam vigyorogni, de most mégis azt tette. A repülő sárga gyümölcsöt elkaptam és elkezdtem hámozni.
-Hát ez a szobád.
-Ja.
-Nem túl....
-Nőies? Lányos?
-Aha.
-Mint ahogy tegnap láthattad, nem vagyok egy szépség. Kozmetikumokkal és szép ruhákkal nem tudom eltakarni magam.
-Szép a pulcsid.
Banánnal teli számmal próbáltam nem mosolyogni.
-Jól van! Most már tényleg nem foglak zavarni, inkább tévézek.
Nick állát vakargatva nézegette az öt távirányítót. Végül a másodikat választotta, viszont az nem a tévéé volt. A falra rögzített monitorok bekapcsolódtak.
-Te bekameráztad az egész házat?!
Elküldtem a kész munkámat és fáradtan dőltem hátra.
-Persze. Mivel nemigen hagyom el a padlást, nem tudhatom hogy mikor rabolják ki a házamat, ezért egy évvel ezelőtt felszereltem őket.
-Ezt nekünk senki sem mondta!
Felkeltem és az ágyamra ültem. Előrenyúltam egy barackért, míg Nick felháborodottan bámult.
Nick
Nem láttam az arcát a sűrű hajától és a nagy kapucnitól, de a zsigereimben éreztem, hogy mosolyog.
-Nekem se mondták, hogy itt fogtok élni.
-Ez nem igaz! Helen biztos elmondta.
-Ez igaz. A szokásos élménybeszámolós e-mailjét küldte és csak úgy oda írta, hogy bánj jól a testvéreiddel miközben együtt éltek.
-Na látod!
-Ezt akkor kaptam meg, amikor elkezdtetek kipakolni a költöztető autóból.
-Úúú!
-Ja.
Rose elvett egy távirányítót és bekapcsolta a tévét.
-Ajánlom, hogy legyen legalább egy jó film!
-Utána néztem és a tízesen egy jó akció film megy.
Nem beszélgettünk tovább, inkább közösen ettük a gyümölcsöket és néztük az egyik kedvenc filmemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése