Szörnyeteg és a négy szépség 4

4.fejezet

Két hét. Két hete élek együtt öt fiúval, akikkel még sosem találkoztam. Ez idő alatt figyelemmel kísértem mindegyiküket. Eddig nem akadt velük gondom. A fiúk alig vannak itthon az iskola vagy a munkájuk miatt, ilyenkor merészkedek le a padlásszobámból, hogy a lenti hűtőből kaját vigyek fel vagy az aznapi postát megnézzem. Apám régi irodájának ajtaja előtt megálltam. A baleset után anya bezárta és eldugta a kulcsot. Karmos kezemmel megsimogattam az egyszerű faajtót. Nem kerestem a kulcsot, úgy gondoltam, hogy ha kinyitom, akkor minden fájdalmas emlék elvenné az eszemet. Valójában ennek semmi értelme, hiszen szinte minden nap ott vagyok. A bejárati ajtó csukódását meghalva elfordultam az ajtótól és felsiettem a szobámba, persze minden ajtót jól bezártam.

Nick

Nehéz táskával mentem a konyhába. Kivettem a hűtőből egy üveg vizet és addig el sem mozdultam, amíg ki nem ittam belőle az utolsó cseppet is. Rohadt meleg van. Az üres flakont kidobtam és a táskámat földön húzva sétáltam el a szobámba. Hulla fáradtan vetettem magam az ágyra. A hideg lepedő annyira jól esett a felfórosodott testemnek. 

-Miért is vállaltam el, hogy dolgozok a könyvtárba?!

Persze, csak ezért vállaltam, hogy a legújabb könyveket kitudjam kölcsönözni, de ennek meg van az ára, mint például az a rengeteg por és a fülledt meleg. De ezek ellenére megéri. Izgatottan gurultam az ágy végéhez, hogy a tatyómból kivegyem az új szerzeményemet. A könyvem beleakadt egy kicsi kulcscsomóba. A fene! Ezt el is felejtettem. A szekrényem aljában találtam egy üres cipődobozban. Azzal a gondolattal tettem a táskába, hogy amikor hazajövök kiderítem melyik ajtót nyitják. Azt már sikerült kiderítenem, hogy Magda egy eldugott ajtón néhány percre eltűnik. Sejtéseink szerint ott él Rosalina.

-Jobb ha azt az ajtót elkerülöm.

Az egyik ajtó annál inkább felkeltette a figyelmemet. A lépcsőtől nem messze van egy egyszerű barna ajtó. Kipattantam az ágyból a kulcsokkal a kezembe az ajtóhoz. Öt kulcs. Az egyik nagyon réginek tűnik. Nem hiszem, hogy az lenne. Négy kulcs közül végül a legegyszerűbb nyitotta. Ami odabent volt, hát az ... eszméletlen. Zack az uncsitesóm tiszta pcbuzi, ha ezt meglátná legalább nyolcszor elélvezne miközben csorgatja a nyálát. Fúj! A szobában monitorok és gépek voltak. Halk zümmögésük teljesen betöltötte a szobát. Valaha iroda lehetett, mert a szemközti falnál egy nagy irodaasztal állt amin legalább nyolc monitor volt egymás mellett és fölött. A villanyt felkapcsoltam és immár teljes képbe láthattam a szobát. Családi képek voltak a falnál lévő könyvespolcokon. Voltak fekete-fehérek, de voltak színesek is. A képeken felismertem Helent, ahogy egy csecsemőt ölelget, egy másikon egy férfi tündérruhába öltözve hajol egy ágyban fekvő lányhoz. De volt olyan is, ahol Helen, egy  12 éves lány és egy férfi boldogan mosolyog a kamerába. A lány biztosan Rose, a férfi pedig Helen volt férje és egyben Rosa apja lehetett. Otthagytam a képeket és az asztalhoz léptem. Kirázott a hideg. Az asztalon a családomról szóló képek és adatok voltak. Ezeket mégis honnan szerezte? Az egyik családi kép megrázott. Hatan voltunk rajta. Annyira fiatalok voltunk. És ott volt anya is. Hiányzik, a róla szóló emlékeim kezdenek homályosodni. De más is elvonta a figyelmemet. Az asztal másik végén újságcikkek voltak, de azoknak semmi köze nem volt a családomhoz.
"Tomas Henrik a Happy Hour cég igazgatója és részvényese 2015-ben elhunyt egy autó-balesetben, miközben egy üzleti cég befejeztével hazaindult. Egyes információk szerint éppen feleségével beszélgetett, amikor is megcsúszott az autója és egy mély árokba zuhant, ahol az ütközés hatására azonnal meghalt. A temetése zártkörű volt, de még így is kiszivárgott némi információ."
"Az igazgató temetése igen megható volt. Helen Henrik, az özvegy megtörten tartotta gyászbeszédét, ahogy az elhunyt munkatársai és barátai is tették. Ami megdöbbentő és számtalan kérdést vett fel az az, hogy Rosalina Henrik, Tomas Henrik 18 éves lánya nem jelent meg a temetésen."
"Mégis hol lehet Rosalina Henrik?"
"Milyen lány az, aki még a saját apjának a temetésére sem jön el?!"
"Felháborító! Mi okból kifolyólag hagyhatja ki az apja temetését?!"
-Mégis, hogy mondhatnak ilyet?!
Az újságcikket le akartam tenni, de egy állatól származó morgás megdermesztett.
-Ki engedett be ide?!
Csak a szemem mozdult. Rekedtes női hang tulajdonosát kerestem. Egy mellékajtóban állt. Majdnem két méter magas lehetett. Fekete kapucnis köpenyt és fekete nadrágot viselt. Arcát nem láttam, de a kezei látványától borsódzott a hátam. Hosszú csontos ujjai karmokba végződött.
-Basszus!
-Kifelé! Tűnj el!
-Jó-ó. Ne haragudj, nem akartam...
-Nem érdekel, tűnj el!
A kezemben lévőket leraktam és elkezdtem hátrálni az asztaltól. A sötét alak állatias morgások mellett egyre agresszívabbá vált.
-Hé-hé nyugodj meg én-én már megyek is.
Ekkor az ajtó kivágódott és Magda fal fehér arccal sietett be.

-Te mit keresel itt?! Nick azonnal gyere velem!
Magda meg sem várta a válaszom, az idegent megkerülve megragadta a karomat és kirángatott a szobából. A lépcső aljához érve megállítottam.
-Magda mégis mit jelentsen ez?!
-Megmondtam, hogy ne menjetek a bezárt szobába! Miért nem hallgattál rám?! És mégis honnan szereztél kulcsot?!
Éppen válaszoltam volna, amikor is csörömpölésre és reccsenésekre lettünk figyelmesek az otthagyott szobából.
-Istenem ne, Rosalina!
Mi?! Ő Rosalina?! Magda aggódó anyaként rohant vissza a szobába. Nem vette észre, hogy követem, ezért se csukta be az ajtót. A szoba fele romokban. Mindenhol üvegdarabok és képcafatok voltak. Magda, Rosalinát nyugtatgatta, aki morgott és kaparászó hangot adott ki.
-Jól van! Mindjárt vége.
Magda felállt és a kötényéből kivett egy ampullát és egy injekciós tűt. A folyadékot felszívta. Rosalináról levette a kapucniját. Kiadhattam valamilyen hangot, mert felém fordult és akkor megláttam az arcát. Nem reagálhattam, ahogy ő sem, mert Magda ezt a pillanatot választotta, hogy beadja Rose-nak a szérumot.