Gésa testőr 33

33.fejezet

Az angol bálok... nagyon színesek és... hangosak. A zenészek nem kímélik hangszerűket, szinte roncsolásig hajtják őket. Mégis a melódia, a vidám emberek beszélgetései és a táncoló fergeteg valahogy varázslatosnak találom. A terasz előtti egyik fa ágán lógatom a lábam az egyik késemmel a kezemben és a nyitott ajtón nézem a bálozókat. Időnként meglátom a gazdámat és Jirot, de a legtöbbször Williamet látom, aki próbál elmenekülni a férjre kiéhezett házasulandó nők elől. Fél órával később az árnyékban lapulva oson ki a teraszra egy pohár alkohollal. 

William

Végre! Végre leráztam ezeket a tapadós nőstényeket! 

-Ezért utálom a bálokat! Miért kergetnek ezek folyton?!

-Lássuk csak, mert gazdag vagy, van címed, jóképű vagy és nagyon befolyásos.

-Inuka?!

A hangjára felkaptam a fejem de nem láttam sehol.

-Itt vagyok!

Az előttem lévő fa vastag ága megrezzent. Inuka állva egyensúlyozva közeledett felém.

-Vigyázz le ne ess!

-Nyugi! Nem először csinálom.

-De akkor is!

-No lám csak nem aggódik értem uram?!

Inuka leugrott az ágról egyenesen a korlát tetejére, majd leugorva leült rá.

-De igen, aggódom.

Őszinteségem mindkettőnket meglepet. Mégis mit csinálok?! Itt vagyok egy bálon és bujkálok, méghozzá vele. Ez így nagyon nem lesz jó.

-Fölösleges. Én legyőzhetetlen vagyok!

Hangosan felkacagott, de nem annyira hogy felvonja a figyelmet ránk. Annyira felszabadult most, de miért? Csak néhány lépésnyire vagyunk a tömegtől, ő mégis  így viselkedik. A vidámság hirtelen lehervadt az arcáról és meredten bámult befelé.

-Mi az?

-Rossz előérzetem van.

Inuka kezében hirtelen egy kés villant meg, még reagálni sem tudtam amikor meghallottam a női sikolyokat. Azt hittem hogy valaki meglátta Inuka fegyverét, de annyira zsúfolt volt a terem és mi pedig a sötétbe álltunk, hogy az szinte lehetetlen volt. Inukából csak egy sötét foltot láttam olyan gyorsan szaladt be az embertömegbe. Egy hangos füttyszó harsan, majd egy csaholó lélegzettel megjelent Inu, aki szintén a bálozók tömegébe vetette magát.

Inuka

Tudtam! Egyszerűen éreztem a zsigereimben, hogy valami történni fog. Nagyon nehéz volt átfurakodnom magam az embereken. Mindenki döbbent tekintettel bámulta azokat, akik fegyverrel a kezükben lövöldöztek a tömegbe. Nem törődve senkivel gazdám lila ruháját kerestem. Szerencsére meg is találtam a zenekar mellett állva Annabell úrnővel. Ahogy közelítettem feléjük az egyik fegyveres férfiba találta szembe magam.

-Te vagy az a rohadék aki a vágott szeműekkel van! Pusztulj te...!

Nem tudta befejezni a mondatott mert a kezemben lévő tört egyenesen a szívébe dobtam. Nem vártam meg, amíg földet ért. Most már biztos voltam benne, hogy ez a merénylet a gazdámék ellen van. 

-Inuka!

Gazdám kétségbeesett, rémült kiáltására  félrelöktem az utamban lévőket. Yuko gazdám és  Annabell úrnő mellet nem volt senki. Elszabadult a pánik. Az egyik ételes asztalt felborítottam és a lábait a falhoz szorítottam. Egy süvöltő hang egyenesen a fülem mellett hallatszott, majd a golyó a falba csapódott. Gazdám és az úrnő felsikkantottak, mire én mindkettejük karját megragadtam és az asztal mögé penderítettem őket. Előttem elsietett egy nagyon ismerős nő, ezért automatikusan megragadtam a karját és őt is az asztal mögé löktem.

-Bármi is történjék ne emeljék fel a fejüket, csak akkor ha szólók!

Innentől kezdve nem figyeltem rájuk. A tömeg kezdett szétválnál, így egyre tisztában kilehetett venni a megmaradt banditákat. William, Jiro és még három férfi a dísznek hitt kardjukkal párbajoznak négy férfival, míg öten felénk próbálnak jönni. Nem haboztam, mielőtt elsüthették volna pisztolyukat én villámgyorsan dobálni kezdtem a késeimet. Sajnálatos módon a negyedik és az ötödik késem nem talált a szívbe, csak megsebesítette a két férfit, ezért az elsült a pisztolyuk. Nem törődve semmivel elővettem újra két kést és tökéletes pontossággal a fejükhöz vágtam. 

William

Szerencsére a vendégek nem sérültek meg, de hat férfi meghalt. A késekből ítélve Inuka tehette. A nők zaklatottak voltak, de volt sérült közöttük. Sajnos ezt nem mondhatom el a férfiakról. Bár súlyos sérülésük nem volt, azért az eleresztett golyók megtalálták némelyiküket. Apám. Jiro és John bácsi mindegyikük a feleségüket kereste, ahogy én is az anyámat. Végül anyám, Yuko és Anabell néni hangos kétségbeesett hangjuk hallatszott a falnál. Valaki elbarikádozta őket egy asztallal. Mindegyikünk segített neki kimászni az asztal mögül. A rendőrök éppen most kezdtek el beözönleni John bácsiék báltermébe.
-Maga mit csinál?! Tegye le a fegyvert és mindkét kezét emelje magasra! Tán süket?! Emelje fel a kezeit!
Mindnyájan a hangoskodó rendőr felé néztünk, aki éppen a ninja ruhába bujtatott Inukával vitatkozik. Mégis mit csinál ott?!
-Jaj uram ne! Ne bántsa!
Mindhárom nő odarohant Inukához, hogy megvédjék.
-Ha ez a fiatal úr nem lenne, akkor biztosan megsérültünk volna!
-Tegye már le azt a pisztolyt, ő a megmentőnk!
Anyám és Annabell néni védelmező ösztöneik akcióba léptek. Inuka a fény és csillogás ellenére alig lehetett észrevenni, lassan hátrált a vitatkozóktól egészen a falig.
-Inuka?
Hangomra megdermedt és a sárga falnak dőlve rám nézett.
-Uram?
-Minden rendben?
A száját nem láttam mert egy fekete kendővel eltakarta, de a testhelyzetéből és a kikandikáló sápadt bőréből érzékeltem, hogy valami baja van.
-Kutya bajom uram. Engedelmével.
Már éppen indult volna, amikor megjelent Inu és nyüszítve elállta gazdája útját. Mégis mi a fene...? Még a gondolatot végig sem tudtam vezetni, amikor is Inuka lecsúszott a falról egyenesen Inura. A  sárga falon vastag vércsík volt, ami egészen a harcosig vezetett. Megsérült! Mielőtt a többiek megmozdulhattak volna én azonnal odaugrottam hozzá és a karjaimba kaptam.
-Orvost! Hívjatok orvost!

Gésa testőr 32

32.fejezet

William

Egész nap csak rá tudtam gondolni. Teljesen kiidegelt! Jiro megkapta a vagyonát, így megvették a három bírátokkal arrébb lévő birtokot. A kormányzónál kérvényezte áthelyezését amit meg is kapott. Tehát a holnap esti bál után elköltöznek. Már nem láthatom Inukát, csak akkor ha átmegyek hozzájuk vendégségbe. Ez nem is lenne gond, de a tudat, hogy egy másik házba él, távol tőlem az teljességgel elfogadhatatlan! Az az átkozottan gyönyörű és veszélyes nőszemély, aki szolga egyszerűen felháborító, hogy e féle érzelmeket tápláljak iránta, de egyszerűen nem tudok ellenállni. Miért vonzódom ennyire a lázadó nőkhöz?! Ott van Elizabeth. Emlékszem, hogy mindig a testvérei nadrágjában ment ki játszani, még akkor is, hogy ha csupa sár volt minden. Az apja egy fa kardot faragott, mire én is kértem egyet az apámtól, így együtt kardoztunk. Inuka még Elizabethtől is veszélyesebb. Mi lenne, ha engednék a csábításnak?! Elizabethet se tudom elfelejteni, akkor el se tudom képzelni, hogy egy gyerekszerelem ellenére egy szolgálót szeretni, mégis milyen veszélyekkel járna! Nem,nem nem! És mégis. Egész nap Jiro-ék birtokában segítettem. Felkerestük a megfelelő beosztottakat, különb féle ügyeket intéztünk. Végül este tízre mindennel elkészültünk. Most a dolgozószobámba vagyok egy pohár brandyt iszok, miközben az elmúlt napokat idézem fel. Talán ez is az oka, az emlékek vagy az alkohol minek következtében otthagytam a dolgozószobám és meg sem álltam Inuka szobájának ajtaja előtt. Nem állhattam sokáig a sötét folyosón. Ki tudja, hogy mikor jelenik meg valaki a folyosón ezzel is leleplezve. Azonnal cselekednem kell! Vagy elmegyek, vagy... bemegyek. A testem helyettem is döntött. Kinyitottam az ajtót és beslisszoltam a sötét szobába. Hátamat a már csukott ajtónak szegeztem. A függönyök el voltak húzva, így a telihold fénye világította meg a szobát. Inuka féloldalasan állt, fehér fürdőköpenyében. Nedves haját felkötötte, így csupaszon maradt a nyaka. Egy fehér törülközővel törülte az arcát, de megállt és rám pillantott.
-Most már este is hívatlanul megjelenik William? Már nem Japánba vagyunk hogy szabadon tudjon leskelődni.
Nem szóltam semmit. Mögé sétáltam és az előttünk lévő tükörből néztem rá, ahogy ő is. Zöld izzó szemei természetfelettien hatott. Nem csoda, hogy annak idején szirénnek néztem. Tükörből elnéztem és a fehér tarkójára összpontosítottam. Lassan átöleltem és a köntösét kioldottam.
-Mégis mit csinálsz?
Inuka légzése egyenetlenné vált. A tükörből láttam, hogy az érzelemmentes maszkját levette és immár emberi érzések rajzolódtak ki rajta. Az anyag peremének vonalán felcsúsztattam a kezemet egészen a nyakáig.
-Bármikor megállhatok.
Ahogy a fülébe súgtam, alig érzékelhetően megrázkódott. Mivel nem ellenkezett a köntöst lehúztam róla, egészen a könyöke hajlatáig. Az elém táruló látványtól megdermedtem. Láttam már a hegeit, de ilyen közelről...bámulatosnak tűntek. Mégis hogy lehet képes valaki ennyi sérülést túlélni?! A hozzám legközelebbi heg fölé hajoltam, majd megcsókoltam azt.

Inuka

Nem hittem volna, hogy ez megfog történni. De ez nem olyan, mint amikor a kormányzó közeledett hozzám. Nem! Mert ez, amit most William csinál azt én is akarom. Isten biztosan utál, hogy olyan érzésekkel áldott meg, amit nem mutathatok ki, hiszen én csak egy szolga vagyok. De mégis! Csak ezt az éjszakát! Az egész szobában az én szaggatott lélegzésem és William csókjainak hangját hallani. Csak ezt az éjszakát, hadd töltsem azzal akit igazán kedvelek! Számtalan olyan nőt láttam Japánban akiket megerőszakoltak vagy hagyniuk kellet hogy más férfi hozzájuk érjen. Én nem akarok ilyen lenni! Egyszerűen nem!
-Csak egy szavadba kerül és elmegyek.
William hangja visszahozott a gondolataimból. A tükrön keresztül néztem rá. Aggódva figyelte az arcom. Észre sem vettem, hogy sírok. A kiképzésem óta nem sírtam.
-Ne! Ha neked is megfelel... akkor fojtasd.
William elmosolyodott. Elsétált mögülem és elém állt.
-Azt hittem akkor voltál a leggyönyörűbb, amikor véletlenül meglestelek a tónál. De tévedtem. Most, most vagy igazán szép. A hold megvilágítja a hajadon lévő vízcseppeket, amik gyöngyöknek néznek ki. A könnyeidtől csak úgy fénylenek azok a csodálatos zöld szemeid, mintha drágakövek lennének.
Bókjaitól enyhén elmosolyodtam, nem szoktam e féle dicséretekhez hozzá. William felnyögött és átölelve magához rántott.
-Ez az enyhe mosolytól pedig nem bírok magamba! Inuka! Válasz kérlek!
Még senki sem adott nekem választási lehetőséget, ezzel csak még jobban akarom az egészet.
-Választottam.
Megfogtam az arcát és magamhoz húztam. A csókjának alkohol szaga volt, de nem annyira hogy tudjam William nem önszántából van itt a szobámban. Keze bejárta az egész testemet, a köntösöm és a törülközőm valahol a földön hevernek. Kölnijének illata és a birtokló érintései elvették az eszem. Végül arra eszméltem, hogy az ágyamon fekszem, fölöttem William, akinek szemében a győzelmi boldogságot véltem felfedezni.

Másnap reggel nem hagytam el a szobám. Pedig azt kellet volna tennem. Nem láthatják meg az emberek, hogy a szobámból William lép ki. Fel kellet volna ébresztenem mielőtt még fel nem kell a nap, de ez már késő. Reggel hét van és a nap már félig látszik. Valahogy elégedettséggel tölt ez el. Az ablakpárkányon ülve, hol a reggeli tájat, hol az alvó férfit bámulom. A napsugarak már elérték az arcát, így morcosan morogni és nyöszörögni kezdett.
-Még nem akarok felkelni!
-Olyan vagy mint egy gyerek. Durcás vagy és megpróbálod a fejedet a párna alá dugni.
-Fura az éjjel nem ezt gondoltad rólam.
Álmos mosolyától a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem ő is meghallja. Kinyújtotta felém a karját.
-Gyere ide.
Nem parancs volt, inkább egy gyengéd kérés egy szeretőhöz. Hát hogy álljak így ellent neki?! Odasétáltam hozzá és megfogtam a kezét, mire berántott a lepedők közé és felém került.
-Kár hogy nem láttam az alvó arcodat. Biztosra veszem az is gyönyörű.
Csókja meleg és heves volt, amitől önkéntelenül felnyögtem.
-Legszívesebben napokig ebben a szobába lennék veled.
-De az nem lenne helyes.
Durcás képet vágva belefúrta arcát a nyakam hajlatába, amitől nevetnem kellett. Nevetésemet hallva csak folytatta és folytatta.
-Elég! William, még meghallják!
Belenézett a szemembe, mire felhajoltam és az állán lévő heget megcsókoltam.
-Ideje a gazdámhoz mennem.
Villámgyorsan kiszabadítottam magam és pillanatok alatt a tökéletes komornyikkinézettel hagytam el a szobám, ahol a ház ura még mindig meztelen volt.

Gésa testőr 31

31.fejezet

Mia a néger szolgálólány berohant a hatalmas házba, hogy szóljon urának. Elszakított ruháját markolászva takargatta magát az ura, úrnője és a ház vendégei előtt.
-Mégis hogy nézel ki?!
-Eelnézést uram, én...
A remegő fiatal lány szégyentől vörös arcát a föld fölé hajtotta. Yuko a lány szégyenét és szakadt ruháját látva tudta, hogy valaki erőszakoskodott vele, nem olyan rég Inukát látta így, de annak arcán nem lehetett leolvasni az érzelmeket.
-Kedvesem kérlek! Mia mond el nekünk ki tette ezt veled.
-Én, én...
A lány habozott, hiszen szeretett itt dolgozni, és tudta hogy ha közte vagy a komornyik között kéne választaniuk, akkor a férfit választják. Várakozásukat egy vadul csaholó kutyafalka zavarta meg. A szalonba az összes kutya ott csaholt. A vezérük habzó szájjal ugatott, mintha mondani akarna valamit. William felismerte a kutyát.
-Hol van Inuka?!
-Az istállónál és ...
Mindenki tudta, hogy valami történt Inukával, így elindultak az istállóhoz. A kétszárnyú ajtó tárva nyitva volt. Vércseppek vöröslöttek a földet borító szalmán. Inuka éppen Sebastian támadását védte ki, mire mindenki odaért. John még sosem látta a komornyikját ilyen felindultnak, méregtől fűtve.
-Mégis mi a jó fenét csinál Sebastian?! Azonnal tegye le azt az átkozott vasvillát!
A főnöke hangját meghallva Sebastian úgy dobta le vasvilláját, mintha izzó vasat fogott volna.
-Uram én nem...
-Hallgasson! Elég volt! Most azonnal kihívom a rendőrséget!
-Na de uram!
A lord leintette aztán elküldte az odacsődülő egyik szolgálóját egy rendőrkocsiért. Inuka lenézően nézte, ahogy a kövér férfi lecsúszott a földre és megtörten bámulja a kezeit. Az oldala enyhén csípte. Szerencséjére időben elugrott egy meglepően gyors támadástól, így csak egy kis karcolást szerzet. 

Mielőtt Mia bement volna abba a szalonba,ahol mindenki volt

Annabell éppen bejelentette, hogy két nap múlva megrendezik azt a bált, ahol hivatalosan is bemutatják az angol társaságnak Jirot és Yukot.
-Nem túl korai ez?
-Ne aggódj Yuko. Teljesen készen állsz, hogy bálra. Dubary grófné el volt ragadtatva tőled és hidd el nehéz elvarázsolni azt a nőszemélyt.
Jiro bátorítóan megfogta kedvese kezét és megszorította.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
Felesége beleegyezően bólintott. William nem volt ennyire elragadtatva mint ők.
-A fenébe! Pedig már azt hittem, hogy megúszom ezt a hónapot a nyomasztó bálozásoktól.
-Miért? Biztosra veszem, hogy oda vannak érted a nők.
John és Annabell összenéztek és egyszerre nevettek fel.
-Sajnos Williamnak túlságosan is nagy sikere van a nőknél.
-Pontosan Annabell! És akkor szegény fiú anyjáról ne is beszéljünk!
-Miért?
Yuko kíváncsi tekintettel nézett a házaspárra és a barátjukra.
-Azért kedves, mert az anyja már unokákat szeretne.
Mindenki felnevetett William undorodó arckifejezésén.
-Jól van! Mivel tudom, hogy kész őrültek háza lesz ez a két nap, megragadom az alkalmat, hogy a már felújított házamba fogadjalak titeket.
Yuko és Jiro hálásan megköszönte az ajánlatot, amikor is betoppant a néger cseléd szakadt ruhába.

Két nappal később

William birtoka fantasztikus. Amikor van valaki a közelembe, ezt a csodálatot nem mutatom ki az arcomon, de mikor csak Inuval vagyok kénytelen vagyok kiengedni a csodálatom megnyilvánulását. Sebastiannal való incidensről senki sem beszél. Nem is csoda, hiszen ki akar egy olyan börtönviseltről beszélni, aki egy védtelen lányt többször is megerőszakolt. Első napunk William birtokán egyszerűen békés volt. Inuval nem voltunk hajlandóak elhagyni az erdős területet, végül a gazdámnak kellet beparancsolnia. Titokban az éjszakát is ott töltöttük, amit hajnali gyakorlatozással koronáztuk meg. Most kifulladva hevertünk a harmatos zöld fűbe és élveztük a felkelő nap sugarait.
-Te még hajnalban sem pihensz?!
Will hangjára felkaptam a fejem. Fehér ingében a gombok megcsillantak. Éppen a felettem lévő terasz korlátján támaszkodott és onnan nézett le rám.
-Nincs is jobb a reggeli tornánál.
Kedvesen rámosolyogtam, ahogy ő is de a tekintete nem volt mosolygós. Barna szemeiben sötét örvények voltak, amik a nappali fényben úgy tűntek, mintha be akarna szippantani. Fájdalommal fordítottam el a tekintetem róla. Nem szabad Inuka! Ő a gazdád barátja! Nem egy súlycsoportba vagytok! Korholásomra visszatértem a jelenbe. William két csészével sétált le a lépcsőn, majd előttem megállt és felém nyújtotta a csészét.
-Köszönöm.
-Szívesen. 
A csészében édes tea volt. Elégedetten kortyoltam bele. Valahogy jó érzés volt, hogy emlékezett rá, hogy nem szeretem a kávét. Még a hajón itattak velem, amit az egyik matrózra ki is köptem. 
-El lett napolva a bál.
-Tudom, a gazdám mondta. Tegnap elkísértem a grófnéhoz, csak öt percig bírtam hallgatni őket, utána ki kellet mentenem magam.
-Nem gondoltam volna, hogy nem bírod a női bájcsevejt.
-Csak ha muszáj.
Mindketten belenevettünk a felkelő napba. Tudomásomra jutott ugyanis a szolgálók által, hogy William se szereti az e féle csevejeket, főleg nem a bálokat. Ő is leült mellém a fűbe.
-Hogy tetszik?
-Micsoda?
-A birtokom, a házam és a szobád?
Elmerengtem. Mégis miért érdekes, hogy én mit gondolok?
-Az igazat?
William felém fordította a fejét és csak bámult.
-Igen, az igazat.
-A házad szép, tiszta, de csak ennyi. Nincs benne semmi otthonos. A birtokod csodálatos. Ez az erdő annyira nagy és érintetlen, olyan mintha egy másik világba vezetne, de itt is valami hiányzik. Mintha elkezdtél volna egy festményt gyönyörű, de attól még az csak háttér, nincs kidolgozva. A vendégszoba, ahova szállásoltál tágas, minden megvan benne de még sem.
-Értem. Mit gondolsz mi hiányzik?
Most már egymást néztük.
-Nem tudom. Egyszerűen így érzem.
-Rendben, akkor mi lenne. Tegyük fel, hogy ez a te házad és birtokod és továbbra is úgy érzel, hogy valami hiányzik. Mit tennél?
Az üres csészémet lerakta a fűbe és hanyatt dőltem. És magam elé képzeltem.
-Állatokat vennék. Sok kutyát, tyúkokat, kecskéket talán még egy macskát is vennék. Ők szabadon járkálhatnának a birtokon ezzel is kitöltenék a birtok csendjét. Csinálnék egy növénykertet. Gyógynövényeket termesztenék és zöldséget. Gyümölcs fát is ültetnék, hogy nyáron hallhassam a méheket. 
-Egy tanyát csinálnál  a birtokomból?
Vigyorogva dőltem a fűbe.
-Miért lenne az baj?