Huszonharmadik fejezet
Hali olvasok!
Nem tűntem el! Nem kell aggódni. A helyzet az, hogy elszaladt velem a ló (pedig nincs is lovam), de nagyon.
De semmi ok az aggodalomra! Az Egy világ vagy még sem következő fejezete már meg van, de a rajzművészemnek technikai gondjai adódtak, ezért most rá várok (remélem hamar meglesz).
Tehát, ha meg van a rajz már rakom is fel.
Másik fontos hírem az, hogy a Katona szerelem most már tényleg a végéhez közeledik. A következő fejezet már tényleg az utolsó lesz.
Hát köszi, hogy olvasol. Kellemes napot.
W.A.
Kellemesen keltem. A nap besütött a szobába és mellettem egy finom illatú meleg test feküdt. Ó, Omar! Miért nehezíted meg annyira a dolgokat? Szorosan magához ölelt, gyakorlatilag a nyakába leheltem. Nagy a csábítás. TÚL NAGY A CSÁBÍTÁS!!!! Csak egy kicsit, tényleg csak egy kicsit dugtam ki a nyelvem és pont a nyakát súroltam.
-Finom vagyok?
Zavartan visszadugtam a nyelvem a helyére.
-Miattam ne hagyd abba!
Annyira égett a fejem, hogy zavar-mérgembe beleharaptam a nyakába, de nem nagyon.
-Hé!!!
Kiugrottam az ágyból és az ajtó felé sprinteltem, de ő gyorsabb volt és megragadta a csípőmet, majd az ágyra dobott.
-Neeee!
Csikizett. A könnyeim patakokban folytak. Istenem, nem vagyunk mi gyerekek! De ez akkor is vicces!
Fáradtan feküdtünk az ágyba, de Omar hasa megkordult.
-Hm. Valaki éhes.
-Haha, én már tudom is, hogy mit ennék.
Omar a számhoz közelített, de a telefonja megszólalt.
-A fenébe?!
-Mi az?
-Ébresztő.
Hát persze, hétköznap van és neki órára kell mennie.
-Akkor jobb lesz, hogy ha felöltözöl és megreggelizel!
Felkeltem az ágyból, de elkapta a csuklóm.
-Kira én....
Nem hagytam befejezni. Visszafordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Elengedte a kezem és már húzott volna le az ágyba, de gyorsan hátraléptem és kisétáltam. Bementem a szobámba és átöltöztem. Azért mégis fura lenne, hogy ha tegnapi ruhámba állítanék be a nappaliba. Megmosakodtam, felvettem a tegnapi melltartómat, de a bugyit átcseréltem. Egy piros virágos pólót vettem fel és a tegnapi farmeremet. Hajamat átfésültem és most már frissen léptem ki a szobámból. Nagy meglepődésemre senki sem volt otthon.
-Hol vannak a többiek?
Omar hátulról átölelt, a fejét a nyakamra rakta.
-Cemal midig hajnalban kezd. Mysha pedig Nazirt vitte oviba. Egyedül vagyunk.
Lassu csókokat lehelt a nyakamra, mire felnyögtem.
-Reggelizni kellene, utána neked be kell menni ühm... az egyetemre.
-Kihagyom.
Hátranyúltam és belemarkoltam a hajába.
-Omar.
-Hm?
Magam felé fordítottam és szenvedélyesen megcsókoltam. A derekamon lévő keze gyengéden simította végig az oldalaimat. Itt a lehetőség! Kitéptem magam a csókunkból és a konyha felé siettem.
-Fenébe!
-Mit, mit kérsz?
A hűtőben kotorásztam, hogy csillapítsam a heves légzésemet és hogy lehűtsem az arcom. Közben Omar leült a velem szembe lévő székre, az asztalra könyökölt és a megdöntött fejét amit az ökléhez támasztott. A fenébe! Hogy lehet ennyire édes?!
-Én téged akarlak.
Kicsúszott a kezemből a sajt, de gyorsan eltudtam kapni.
-Omar!
-Hahaha, bocsi, de nem hiszem, hogy nálad finomabb reggelit összetudnál dobni.
Hízelgésére nem figyelve reszelni kezdtem a sajtot. A szeletelt kenyérszeleteket belemártogattam a felvert tojásba, majd a forró olajba raktam. Miközben sültek a kenyerek, a reszelt sajtot rájuk szórtam. Amint kész lett az egyik fele, megfordítottam és a sült részre sajtot szórtam. És kész is lett a sajtos bundás kenyér. Az alján ropogósra sült a sajt, míg a tetején csak ráolvadt. Mindkettőnknek kiszedtem két szeletett és leraktam az egyiket elé.
-Jó étvágyat.
Omar mélyen beleszagolt a kenyér illatába és csak azután vette a kezébe és harapott bele. Csukott szemmel ízlelte.
-Na milyen?
-Várj még élvezem!
Mosolyogva megcsaptam a vállát és én is ettem. Omar telefonja megint megszólalt, ismét az ébresztője.
-Ideje mennem.
-Elcsomagoljam?
Omar döbbenten nézett rám, majd bágyadt vigyorral bámult.
-Nem drágám, gyorsan megeszem.
Összefogta a két kenyeret, felállt és már megint szenvedélyesen megcsókolt.
-Még mindig a te ízed a legjobb.
Még egy utolsó csókot lehelt a számra és már ment is a bejárati ajtóhoz, közben felkapta táskáját és már el is ment.
-Basszus Kira nagy bajban vagy?!
Megreggeliztem, felhívtam Tarat. Majd tévét néztem.
-Egy óra, unatkozom!!!!!
Felkeltem és konyhába sétáltam. Elkezdtem főzni valamit. A valamiből végül milánói lett. Tamás kedvence. Bementem Nazir szobájába. Megnéztem a játékait és a könyveit. Végül Omar szobájában kötöttem ki, vagyis ha pontos akarok lenni az ágyába. Isteni illata volt.
Még két nap.
-Ez kész kínszenvedés! Mit csináljak?!
Omar komódján egy MP3 volt. Rákötöttem a rádióra és elindítottam. Nagy meglepetésemre minden féle zene volt rajta. Kb a negyedik számnál aludtam el.
Valaki bebújt hozzám és finoman megrázott.
-Kira! Kira! Kira ébredj!
-Hmmm. Mi az?
-Fel kell ébredned! El kell innen tűnnöd!
-Várj mi? Miért?
-Az emberek megtudták, hogy itt vagy és most ide tartanak. Siess!
Gyorsan felkeltem és Omart követve kimásztunk Nazir ablakán. De késő volt. Körbe vettek minket.
-Omar!
-Elintézem Kira! Te menj!
-De ....
-Cemal már vár a helikopterrel. Menj már?!
Omar elkezdett lökdösni, de aztán lövéseket hallottunk. Megdermedt minden. Omar szemei elkerekedtek és lenézett a mellkasára. Jaj, csak ezt ne! Omar szívénél két vérfolt nőt.
-Istenem ne!!!
Összeesett. A karomba feküdt, én csak sírtam és az ölemben ringattam.
A vállaimat rázták. Egyre erősebben, elakartam lökni magamtól, de nem hagyta.
-Kira! Kira ébredj!
A hangra felfigyelve kipattantak a szemeim. Az ágyában feküdtem. Omar felém hajolt és még mindig a vállaimat fogta. Hideg valami folyt végig az arcomon. Megtörölte a nedves csíkokat, aggódva nézett rám.
-Csak egy álom volt. Minden rendben.
Hangja annyira lágy és megnyugtató volt. Megfogtam a kezét és az arcomon hagytam.
-Szörnyű volt.
Elfúló hangom megijesztett, de még jobban az, hogy megint elkezdtem sírni. Automatikusan felültem, hogy keressek egy zsepit, de ő magához húzott és a hátamat simogatta.
-Enged ki, Kira. Nem lehetsz mindig erős, néha ki kell engedned a gőzt. Én itt vagyok.
Hát persze, hogy itt van. Édes Istenem! Beleszerettem! Mármint tudtam, hogy "szeretem", de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire erős lesz ez a szerelem bennem. Vajon, vajon ő is így érez? Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy a pólójába bőgök. Teljesen kiforgatja az életem. De ez, talán nem olyan rossz.
-Jól van kicsim, semmi baj. Nem bánthatnak!
-Neem, nem engem.
-Hogy? Hát akkor kit? Csak nem az öcsédről?
-Nem.nem. Nem az öcsémről és nem az ottani barátaimról álmodtam.
Megsimogatta a fejem, ránéztem.
-Rólad álmodtam.
Mélyen a szemembe nézett és suttogva kérdezett.
-Mit álmodtál?
-Felébresztesz az ágyadból. Azt mondtad, hogy a lakosok el akarna hurcolni. Nazir ablakán másztunk ki, de-de későn, az emberek előttünk volna. Azt akartad, hogy hagyjalak ott, de én nem tudtalak. És-és szip-szip meglőttek.
Belekapaszkodtam a pólójába.
-Szíven lőttek Omar és én nem tudtam tenni semmit!
-Cs-cs. Csak egy rossz álom volt. Kira, Kira csak egy rossz álom volt!
Egymást ölelve dőltünk az ágyra. Most már nem a hátamat simogatta, hanem az arcomat. Hébe-hóba letörölt egy könnycseppet.A szemeim már majdnem lecsukódtam, amikor Omar megszólalt.
-Szeretlek.
Bár szinte már álom országban voltam válaszoltam.
-Én is szeretlek, Omar.
Nem álmodtam. Mintha valaki kiszívta volna belőlem az életerőt. Csak fáradtan feküdtem a védelmező karok között.
Üres ágyban feküdtem. A mellettem lévő hely már hideg. Régóta elment. Most nem bajlódtam azzal, hogy átöltözzek, teljesen ki voltam. A konyha felé sétáltam, hogy egy jó meleg kávét igyak, amikor az asztalnál megláttam, hogy Cemal reggelizik és összehúzott tekintettel bámul. Látta, hogy Omar szobájából jöttek ki. Már szólt volna, de én gyorsan leintettem.
-Ne! Várd meg, amíg iszok egy kis kávét!
Lassan megcsináltam a kávém, persze kevés tejjel. Leültem vele szembe és néztem rá. Sóhajtottam és lassan kortyolgattam a kávém, majd letettem a bögrém és hátradőltem.
-Mondhatod!
-Mégis mit?
-Mondjam én? Jó akkor mondom én! Nem kellet volna hagynom, hogy közelebb kerüljek Omarhoz. Nem kellet volna hagynom, hogy egy ágyban aludjunk. Ő-ő asszem ennyi vagy kihagytam valamit?
-Nem, nagyjából ennyi.
-Akkor mit akarsz?
-Megfogod bántani, az van!
-A rohadt életbe mégis mi a fenét tehettem volna!
-Mondjuk nem fekszel le az öcsémmel!
-Nem feküdtem le vele!
-Mi?
Cemla döbbenten tátotta el a száját. Én a kávémat ittam mérgemben.
-De tegnap az a hang....
Szégyenemben a kezeimmel eltakartam az arcom.
-Istenem Cemal nem csináltunk semmit, szörnyű rémálmom volt. Ilyen ijesztő még nem volt.
-Akkor nem történt semmi?
-Csókon és ölelkezésen kívül semmi. És nem is lesz!
Felálltam és Cemal szemeibe néztem.
-Nemsokára visszatérek országomba. Ő el fog felejteni engem, mint egy rossz rémálmot. Én pedig megpróbálok beilleszkedni. Ez így van jól.
Cemal nem szólt semmit. Elrakta a tányérját és indulni készült.
-Kira!
-Igen?
-Köszönöm.
-Mégis mit?!
Felém fordult és szomorúan mosolygott.
-Hogy eldobod az érzéseidet.
Az ajtóhoz fordult és elment. Igaza van, eldobom a gyengéd érzéseimet. Aztán eszembe jutott valami. Utána futottam.
-Cemal! Cemal!
Az autója előtt megállt és várakozón rám pillantott.
-Mi az?
-Holnap mikor visztek haza?
-Kb dél. Miért?
-Hamarabb nem lehetne?
Cemal most már teljesen felém fordult.
-Azaz ezelőtti gép hajnal ötkor szál fel. Miért akarsz előbb elmenni?
Nem néztem rá. Csak a romos házakat bámultam a távolból.
-Nem lenne jó, hogy ha Omar továbbra is ezt csinálná, de nem csak róla van szó! Minél hamarabb haza akarok menni.
-Rendben. Ó, elfelejtettem mondani, hogy Mysha és Fatima kettőre itt lesznek. Valamilyen programot szerveztek, ne kérdezd fogalmam sincs. Na megyek. Már így is késésben vagyok.
Biccentettem és integettem az elhaladó autónak. Vissza mentem a házba. Unatkozok, nincs mit csinálnom?! Ó várjunk csak! Bekapcsoltam a tévét és eltoltam a kanapét. Elkezdtem tornázni. 40 fekvő, 45 felülés, kézenállás, helyben futás és még sok mást is csináltam. Észre sem vettem, hogy öt órát edzettem. Mysha és Fatima érkezésére hagytam abba.
-Megzavartunk valamit?
-Nem dehogy Fatima! Csak, unatkoztam.
-Hát nagyon unatkozhattál, hogy ilyen izzadt vagy.
Lenéztem magamra és kénytelen voltam nevetni. Úgy tapad rám a póló, mintha leöntöttem volna magam egy vödör vízzel.
-Na menj fürödj meg, utána beszélünk!
Visszaraktam a kanapét és Mysha parancsára csak ezt tudtam mondani.
-Igen anya!
-Te csak ne feleselj nekem!
Fatima könnyeivel küszködve nevetett rajtunk. Alaposan megfürödtem, nehogy büdi legyek. Felvettem egy tiszta fehér pólót és egy melegítőt.
-Itt vagyok!
Az ebédlőasztalnál ültek és egy táskából pakoltak ki.
-Mit csináltok?
Sunyi vigyorral fordultak felém. Közelebb lépve, kikerekedett szemekkel néztem az asztalon lévő tárgyakat.
-Mégis mit akartok ennyi körömlakkal és sminkcuccal?
Fatima lenyomott a székre. Mégis mikor került mögém?
-Ezek a cuccok fognak minket széppé tenni az esti bulira.
-Milyen esti bulira?
Fatima leült az asztal másik oldalára, velem szembe és magához húzta a kezeimet.
-Cemal azt mondta, hogy nem akarsz várni és holnap hajnalban akarsz lelépni...
-Mysha!
-Had fejezzem be!
-Jó.
-Nos, mivel nem tudunk ilyen hamar összedobni egy búcsúbulit, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni. Ezért szépen megcsináljuk egymás körmét, haját és sminkjét.
-Nekem tetszik.
-Nekem nem, nem lesznek féltékenyek a fiúk, hogy csak mi hárman megyünk?
-Ááá, ők nem olyanok.
-Mondja az akinek admirális a férje!
Mysha kidugta a nyelvét és leült az egyik újságot olvasgatta. Fatima vigyorogva reszelte tovább a körmeimet. A fenébe egy kis buliba még nem fogok meghalni! Élveztem a kényeztetést. Fatima mindenki körmét megcsinálta, közbe beszélgettünk a fiúkról, a ruhákról meg ilyenek. Miután mindenki körme készen lett rendeltünk pizzát és néztünk egy romantikus filmet. Megejtettük a késői ebédet.
-Na lányok ideje átöltözni!
Mysha elvezetett minket a szobájába. A szekrényében turkálva egy lila felsőt húzott elő és Fatimának adta.
-Köszi!
A felsőt fogva elment Nazir szobájába. Mysha elővett egy zöld felsőt, de azt az ágyára dobta.
-Na veled bajban leszek. Hozzám képest soványabb vagy. Talán találok itt valamit a régi ruháim között. Tudom, hogy itt van egy jó darab. Ó-ó meg is van!
Mysha egy sötétkék miniruhát adott a kezembe.
-Ő Mysha nem hiszem, hogy én egy ilyen miniruhás típus lennék.
-De, hidd el, hogy jó lesz!
Sóhajtottam, de elvettem a ruhát és elmentem Omar szobájába. A fekete melltartóm tökéletesen illik a ruhához, ezért nem kell lecserélnem. A ruha tökéletesen állt rajtam. Combközépig ért, csipkében végződött. A nyakánál közepes kövekkel rakták ki. Kiemelte a dekoltázsom, de nem mutatott sokat. Ujja egyáltalán nem volt csak egy széles pánt mindkét oldalt. Be kell vallanom nagyon jól áll. Mezítláb kisétáltam és a nappaliba mentem. A két lány tátott szájjal néztek.
-Képzeld el Mysha, hogyha megcsináljuk a haját és kisminkeljük!
Tátott szájjal bólogatott. Ők is csinosak voltak. Fatimán lilás felsője egyszerű, de sexy-sen félvállas, csípőjét a szűk sötét farmer tökéletesen kiemeli. Lábai kecsesnek tűnnek a magassarkú szandálban.
Mysha zöld felsője, pedig hú-hú! Garbós nyakú, de mell fölött tenyérnyi nagyságú gyémántjuk van. Szűken feszül rajta, csodás alakja hihetetlen. Az ujjatlan felső káprázatosan állt rajta és akkor ne is beszéljek arról, hogy a tépett minisortja milyen.
-Na gyere kislány megcsinálom a hajad!
-Én meg ha már a körmödet megcsináltam, akkor a sminkedet is elkészítem.
Leültem a székbe és körbevettek. Mysha a hajamat fésülte, addig Fatima alapozót kent az arcomra.
Már egy ideje dolgoztak rajtam, amikor elegem lett és felkiáltottam.
-Oké, nekem elég volt! Fejezzétek be ezt a pepecs munkát és csináljátok meg egymás haját és sminkét, de én ezt már nem bírom! Főleg, hogy nem tudok csinálni semmit!
-Jó-jó, mindjárt kész!
Két perc múlva abbahagyták és elém sétáltak. Elégedetten bámultak.
-Befejeztétek a munkátok csodálását és én is megnézhetem, hogy mit csináltatok belőlem?
-Oké, nem kell leharapni a fejünket!
-Bocsi Mysh.
Lassan felkeltem, de amint felálltam le kellet húznom a miniruhát. Lassan indultam el a fürdőbe. Lassan léptem a tükörhöz és, és eltátottam a szám.
-Édes Istenem! Varázslók! Nem, boszorkák?! A fenéket, ők zsenik?!
A barna hajam sosem volt ennyire fényes és selymes. Természetes hullámokat sütött bele Mysha. Elmehetnék samponreklámba is. Imádom! És a smink! Ó-ó! Az alapozó miatt porcelánnak nézek ki. Számat átlátszó szájfénnyel kente be Fatima, amitől új fényt kapott a szám. És a szemem! Füstös kékre lett kifestve. A világos kék szemem természetfelettinek tűnik. Vadító és titokzatos. Belevigyorogtam a tükörbe. Tökéletes! Slá-lá-lá!
Kiszökdécseltem a fürdőből és a konyhába siettem, ahol Mysha éppen Fatima haját vasalta szögegyenesre.
-Imádom! Lányok én nem tudom, hogy mit mondja....
Basszus, durván elérzékenyültem. Már majdnem elkönnyeztem magam. Amikor felháborodottan kelt fel Fatima a székből.
-Nehogy elkend a csodálatos művem!
Óvatosan megfogta az arcomat.
-Nyugi Kira! Szívesen csináljuk ezt. Bár hihetetlen, de megkedveltünk.
-Így igaz Kira! Kedvelünk.
Pici levegőket vettem és megöleltem a két lányt.
-Köszönöm. Már nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól.
Elengedtem őket, de ők aggódva néztek egymásra.
-Kira?
-Igen, Mysha?
-Nem akarnál itt maradni? Itt lakhatnál, kereshetnénk neked munkát. Mindenki nagyon megszeretett.
Egy kósza könnycsepp végiggördült az arcomon, de gyorsan megtöröltem.
-Nagyon köszönöm, de nem tudnék itt élni. Nem vagyok rá képes.
Elsétáltam a hűtőhöz és kivettem egy sört. Kinyitottam és az kanapéhoz ültem. Mysha és Fatima visszatértek a készülődéshez.
Már majdnem elbóbiskoltam, amikor a lányok teljesen elkészültek.
-Kiraaa! Kelj fel! Ideje indulni!
Nyöszörögve felkeltem, kidobtam az üres üvegemet. És a kijárat felé indultam.
-Öm. Kira?
-Hm?
-Nem akarnál felvenni egy cipőt?
Fatimára néztem majd le a lábamra. Pfff! Mezítláb nem mehetek bulizni.
-Nincs cipőm.
-Már hogyne lenne?!
Mysha felháborodásán meglepődtem, dörömbölve sietett a szobába, majd vissza is jött egy cipős dobozzal.
-Ez a tied.
Remegő kézzel vettem át, majd kinyitottam. Szépen lakkozott fekete magassarkú volt benne. Kikaptam az egy pár cipőt. A doboz a földre zuhant. Felvettem őket. Nagyon rég jártam már egy ilyenben, de ez olyan mint a bicikli és az úszás, senki nem felejti el. Körbejártam a nappalit és a konyhát, végül előttük megálltam.
-Csodásan nézel ki.
-Nem látszik, hogy nemrég aludtam.
Mysha elröhögte magát és arcon puszilt.
-A sminked tökéletes, a hajad egy kicsit kócos, de így sokkal jobban nézel ki.
-Ti is jól néztek ki.
Teljesen kirívok közöttük. Mindkettőjüknek csodás barna bőre van, míg nekem tejfehér. Le kellet volna barnulnom! Bár a börtönben igen nehezen sikerült volna. Na mindegy! Toporogva vártam, hogy táskájukat összeszedjék és már indultunk is.
-Finom vagyok?
Zavartan visszadugtam a nyelvem a helyére.
-Miattam ne hagyd abba!
Annyira égett a fejem, hogy zavar-mérgembe beleharaptam a nyakába, de nem nagyon.
-Hé!!!
Kiugrottam az ágyból és az ajtó felé sprinteltem, de ő gyorsabb volt és megragadta a csípőmet, majd az ágyra dobott.
-Neeee!
Csikizett. A könnyeim patakokban folytak. Istenem, nem vagyunk mi gyerekek! De ez akkor is vicces!
Fáradtan feküdtünk az ágyba, de Omar hasa megkordult.
-Hm. Valaki éhes.
-Haha, én már tudom is, hogy mit ennék.
Omar a számhoz közelített, de a telefonja megszólalt.
-A fenébe?!
-Mi az?
-Ébresztő.
Hát persze, hétköznap van és neki órára kell mennie.
-Akkor jobb lesz, hogy ha felöltözöl és megreggelizel!
Felkeltem az ágyból, de elkapta a csuklóm.
-Kira én....
Nem hagytam befejezni. Visszafordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Elengedte a kezem és már húzott volna le az ágyba, de gyorsan hátraléptem és kisétáltam. Bementem a szobámba és átöltöztem. Azért mégis fura lenne, hogy ha tegnapi ruhámba állítanék be a nappaliba. Megmosakodtam, felvettem a tegnapi melltartómat, de a bugyit átcseréltem. Egy piros virágos pólót vettem fel és a tegnapi farmeremet. Hajamat átfésültem és most már frissen léptem ki a szobámból. Nagy meglepődésemre senki sem volt otthon.
-Hol vannak a többiek?
Omar hátulról átölelt, a fejét a nyakamra rakta.
-Cemal midig hajnalban kezd. Mysha pedig Nazirt vitte oviba. Egyedül vagyunk.
Lassu csókokat lehelt a nyakamra, mire felnyögtem.
-Reggelizni kellene, utána neked be kell menni ühm... az egyetemre.
-Kihagyom.
Hátranyúltam és belemarkoltam a hajába.
-Omar.
-Hm?
Magam felé fordítottam és szenvedélyesen megcsókoltam. A derekamon lévő keze gyengéden simította végig az oldalaimat. Itt a lehetőség! Kitéptem magam a csókunkból és a konyha felé siettem.
-Fenébe!
-Mit, mit kérsz?
A hűtőben kotorásztam, hogy csillapítsam a heves légzésemet és hogy lehűtsem az arcom. Közben Omar leült a velem szembe lévő székre, az asztalra könyökölt és a megdöntött fejét amit az ökléhez támasztott. A fenébe! Hogy lehet ennyire édes?!
-Én téged akarlak.
Kicsúszott a kezemből a sajt, de gyorsan eltudtam kapni.
-Omar!
-Hahaha, bocsi, de nem hiszem, hogy nálad finomabb reggelit összetudnál dobni.
Hízelgésére nem figyelve reszelni kezdtem a sajtot. A szeletelt kenyérszeleteket belemártogattam a felvert tojásba, majd a forró olajba raktam. Miközben sültek a kenyerek, a reszelt sajtot rájuk szórtam. Amint kész lett az egyik fele, megfordítottam és a sült részre sajtot szórtam. És kész is lett a sajtos bundás kenyér. Az alján ropogósra sült a sajt, míg a tetején csak ráolvadt. Mindkettőnknek kiszedtem két szeletett és leraktam az egyiket elé.
-Jó étvágyat.
Omar mélyen beleszagolt a kenyér illatába és csak azután vette a kezébe és harapott bele. Csukott szemmel ízlelte.
-Na milyen?
-Várj még élvezem!
Mosolyogva megcsaptam a vállát és én is ettem. Omar telefonja megint megszólalt, ismét az ébresztője.
-Ideje mennem.
-Elcsomagoljam?
Omar döbbenten nézett rám, majd bágyadt vigyorral bámult.
-Nem drágám, gyorsan megeszem.
Összefogta a két kenyeret, felállt és már megint szenvedélyesen megcsókolt.
-Még mindig a te ízed a legjobb.
Még egy utolsó csókot lehelt a számra és már ment is a bejárati ajtóhoz, közben felkapta táskáját és már el is ment.
-Basszus Kira nagy bajban vagy?!
Megreggeliztem, felhívtam Tarat. Majd tévét néztem.
-Egy óra, unatkozom!!!!!
Felkeltem és konyhába sétáltam. Elkezdtem főzni valamit. A valamiből végül milánói lett. Tamás kedvence. Bementem Nazir szobájába. Megnéztem a játékait és a könyveit. Végül Omar szobájában kötöttem ki, vagyis ha pontos akarok lenni az ágyába. Isteni illata volt.
Még két nap.
-Ez kész kínszenvedés! Mit csináljak?!
Omar komódján egy MP3 volt. Rákötöttem a rádióra és elindítottam. Nagy meglepetésemre minden féle zene volt rajta. Kb a negyedik számnál aludtam el.
Valaki bebújt hozzám és finoman megrázott.
-Kira! Kira! Kira ébredj!
-Hmmm. Mi az?
-Fel kell ébredned! El kell innen tűnnöd!
-Várj mi? Miért?
-Az emberek megtudták, hogy itt vagy és most ide tartanak. Siess!
Gyorsan felkeltem és Omart követve kimásztunk Nazir ablakán. De késő volt. Körbe vettek minket.
-Omar!
-Elintézem Kira! Te menj!
-De ....
-Cemal már vár a helikopterrel. Menj már?!
Omar elkezdett lökdösni, de aztán lövéseket hallottunk. Megdermedt minden. Omar szemei elkerekedtek és lenézett a mellkasára. Jaj, csak ezt ne! Omar szívénél két vérfolt nőt.
-Istenem ne!!!
Összeesett. A karomba feküdt, én csak sírtam és az ölemben ringattam.
A vállaimat rázták. Egyre erősebben, elakartam lökni magamtól, de nem hagyta.
-Kira! Kira ébredj!
A hangra felfigyelve kipattantak a szemeim. Az ágyában feküdtem. Omar felém hajolt és még mindig a vállaimat fogta. Hideg valami folyt végig az arcomon. Megtörölte a nedves csíkokat, aggódva nézett rám.
-Csak egy álom volt. Minden rendben.
Hangja annyira lágy és megnyugtató volt. Megfogtam a kezét és az arcomon hagytam.
-Szörnyű volt.
Elfúló hangom megijesztett, de még jobban az, hogy megint elkezdtem sírni. Automatikusan felültem, hogy keressek egy zsepit, de ő magához húzott és a hátamat simogatta.
-Enged ki, Kira. Nem lehetsz mindig erős, néha ki kell engedned a gőzt. Én itt vagyok.
Hát persze, hogy itt van. Édes Istenem! Beleszerettem! Mármint tudtam, hogy "szeretem", de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire erős lesz ez a szerelem bennem. Vajon, vajon ő is így érez? Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy a pólójába bőgök. Teljesen kiforgatja az életem. De ez, talán nem olyan rossz.
-Jól van kicsim, semmi baj. Nem bánthatnak!
-Neem, nem engem.
-Hogy? Hát akkor kit? Csak nem az öcsédről?
-Nem.nem. Nem az öcsémről és nem az ottani barátaimról álmodtam.
Megsimogatta a fejem, ránéztem.
-Rólad álmodtam.
Mélyen a szemembe nézett és suttogva kérdezett.
-Mit álmodtál?
-Felébresztesz az ágyadból. Azt mondtad, hogy a lakosok el akarna hurcolni. Nazir ablakán másztunk ki, de-de későn, az emberek előttünk volna. Azt akartad, hogy hagyjalak ott, de én nem tudtalak. És-és szip-szip meglőttek.
Belekapaszkodtam a pólójába.
-Szíven lőttek Omar és én nem tudtam tenni semmit!
-Cs-cs. Csak egy rossz álom volt. Kira, Kira csak egy rossz álom volt!
Egymást ölelve dőltünk az ágyra. Most már nem a hátamat simogatta, hanem az arcomat. Hébe-hóba letörölt egy könnycseppet.A szemeim már majdnem lecsukódtam, amikor Omar megszólalt.
-Szeretlek.
Bár szinte már álom országban voltam válaszoltam.
-Én is szeretlek, Omar.
Nem álmodtam. Mintha valaki kiszívta volna belőlem az életerőt. Csak fáradtan feküdtem a védelmező karok között.
Üres ágyban feküdtem. A mellettem lévő hely már hideg. Régóta elment. Most nem bajlódtam azzal, hogy átöltözzek, teljesen ki voltam. A konyha felé sétáltam, hogy egy jó meleg kávét igyak, amikor az asztalnál megláttam, hogy Cemal reggelizik és összehúzott tekintettel bámul. Látta, hogy Omar szobájából jöttek ki. Már szólt volna, de én gyorsan leintettem.
-Ne! Várd meg, amíg iszok egy kis kávét!
Lassan megcsináltam a kávém, persze kevés tejjel. Leültem vele szembe és néztem rá. Sóhajtottam és lassan kortyolgattam a kávém, majd letettem a bögrém és hátradőltem.
-Mondhatod!
-Mégis mit?
-Mondjam én? Jó akkor mondom én! Nem kellet volna hagynom, hogy közelebb kerüljek Omarhoz. Nem kellet volna hagynom, hogy egy ágyban aludjunk. Ő-ő asszem ennyi vagy kihagytam valamit?
-Nem, nagyjából ennyi.
-Akkor mit akarsz?
-Megfogod bántani, az van!
-A rohadt életbe mégis mi a fenét tehettem volna!
-Mondjuk nem fekszel le az öcsémmel!
-Nem feküdtem le vele!
-Mi?
Cemla döbbenten tátotta el a száját. Én a kávémat ittam mérgemben.
-De tegnap az a hang....
Szégyenemben a kezeimmel eltakartam az arcom.
-Istenem Cemal nem csináltunk semmit, szörnyű rémálmom volt. Ilyen ijesztő még nem volt.
-Akkor nem történt semmi?
-Csókon és ölelkezésen kívül semmi. És nem is lesz!
Felálltam és Cemal szemeibe néztem.
-Nemsokára visszatérek országomba. Ő el fog felejteni engem, mint egy rossz rémálmot. Én pedig megpróbálok beilleszkedni. Ez így van jól.
Cemal nem szólt semmit. Elrakta a tányérját és indulni készült.
-Kira!
-Igen?
-Köszönöm.
-Mégis mit?!
Felém fordult és szomorúan mosolygott.
-Hogy eldobod az érzéseidet.
Az ajtóhoz fordult és elment. Igaza van, eldobom a gyengéd érzéseimet. Aztán eszembe jutott valami. Utána futottam.
-Cemal! Cemal!
Az autója előtt megállt és várakozón rám pillantott.
-Mi az?
-Holnap mikor visztek haza?
-Kb dél. Miért?
-Hamarabb nem lehetne?
Cemal most már teljesen felém fordult.
-Azaz ezelőtti gép hajnal ötkor szál fel. Miért akarsz előbb elmenni?
Nem néztem rá. Csak a romos házakat bámultam a távolból.
-Nem lenne jó, hogy ha Omar továbbra is ezt csinálná, de nem csak róla van szó! Minél hamarabb haza akarok menni.
-Rendben. Ó, elfelejtettem mondani, hogy Mysha és Fatima kettőre itt lesznek. Valamilyen programot szerveztek, ne kérdezd fogalmam sincs. Na megyek. Már így is késésben vagyok.
Biccentettem és integettem az elhaladó autónak. Vissza mentem a házba. Unatkozok, nincs mit csinálnom?! Ó várjunk csak! Bekapcsoltam a tévét és eltoltam a kanapét. Elkezdtem tornázni. 40 fekvő, 45 felülés, kézenállás, helyben futás és még sok mást is csináltam. Észre sem vettem, hogy öt órát edzettem. Mysha és Fatima érkezésére hagytam abba.
-Megzavartunk valamit?
-Nem dehogy Fatima! Csak, unatkoztam.
-Hát nagyon unatkozhattál, hogy ilyen izzadt vagy.
Lenéztem magamra és kénytelen voltam nevetni. Úgy tapad rám a póló, mintha leöntöttem volna magam egy vödör vízzel.
-Na menj fürödj meg, utána beszélünk!
Visszaraktam a kanapét és Mysha parancsára csak ezt tudtam mondani.
-Igen anya!
-Te csak ne feleselj nekem!
Fatima könnyeivel küszködve nevetett rajtunk. Alaposan megfürödtem, nehogy büdi legyek. Felvettem egy tiszta fehér pólót és egy melegítőt.
-Itt vagyok!
Az ebédlőasztalnál ültek és egy táskából pakoltak ki.
-Mit csináltok?
Sunyi vigyorral fordultak felém. Közelebb lépve, kikerekedett szemekkel néztem az asztalon lévő tárgyakat.
-Mégis mit akartok ennyi körömlakkal és sminkcuccal?
Fatima lenyomott a székre. Mégis mikor került mögém?
-Ezek a cuccok fognak minket széppé tenni az esti bulira.
-Milyen esti bulira?
Fatima leült az asztal másik oldalára, velem szembe és magához húzta a kezeimet.
-Cemal azt mondta, hogy nem akarsz várni és holnap hajnalban akarsz lelépni...
-Mysha!
-Had fejezzem be!
-Jó.
-Nos, mivel nem tudunk ilyen hamar összedobni egy búcsúbulit, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni. Ezért szépen megcsináljuk egymás körmét, haját és sminkjét.
-Nekem tetszik.
-Nekem nem, nem lesznek féltékenyek a fiúk, hogy csak mi hárman megyünk?
-Ááá, ők nem olyanok.
-Mondja az akinek admirális a férje!
Mysha kidugta a nyelvét és leült az egyik újságot olvasgatta. Fatima vigyorogva reszelte tovább a körmeimet. A fenébe egy kis buliba még nem fogok meghalni! Élveztem a kényeztetést. Fatima mindenki körmét megcsinálta, közbe beszélgettünk a fiúkról, a ruhákról meg ilyenek. Miután mindenki körme készen lett rendeltünk pizzát és néztünk egy romantikus filmet. Megejtettük a késői ebédet.
-Na lányok ideje átöltözni!
Mysha elvezetett minket a szobájába. A szekrényében turkálva egy lila felsőt húzott elő és Fatimának adta.
-Köszi!
A felsőt fogva elment Nazir szobájába. Mysha elővett egy zöld felsőt, de azt az ágyára dobta.
-Na veled bajban leszek. Hozzám képest soványabb vagy. Talán találok itt valamit a régi ruháim között. Tudom, hogy itt van egy jó darab. Ó-ó meg is van!
Mysha egy sötétkék miniruhát adott a kezembe.
-Ő Mysha nem hiszem, hogy én egy ilyen miniruhás típus lennék.
-De, hidd el, hogy jó lesz!
Sóhajtottam, de elvettem a ruhát és elmentem Omar szobájába. A fekete melltartóm tökéletesen illik a ruhához, ezért nem kell lecserélnem. A ruha tökéletesen állt rajtam. Combközépig ért, csipkében végződött. A nyakánál közepes kövekkel rakták ki. Kiemelte a dekoltázsom, de nem mutatott sokat. Ujja egyáltalán nem volt csak egy széles pánt mindkét oldalt. Be kell vallanom nagyon jól áll. Mezítláb kisétáltam és a nappaliba mentem. A két lány tátott szájjal néztek.
-Képzeld el Mysha, hogyha megcsináljuk a haját és kisminkeljük!
Tátott szájjal bólogatott. Ők is csinosak voltak. Fatimán lilás felsője egyszerű, de sexy-sen félvállas, csípőjét a szűk sötét farmer tökéletesen kiemeli. Lábai kecsesnek tűnnek a magassarkú szandálban.
Mysha zöld felsője, pedig hú-hú! Garbós nyakú, de mell fölött tenyérnyi nagyságú gyémántjuk van. Szűken feszül rajta, csodás alakja hihetetlen. Az ujjatlan felső káprázatosan állt rajta és akkor ne is beszéljek arról, hogy a tépett minisortja milyen.
-Na gyere kislány megcsinálom a hajad!
-Én meg ha már a körmödet megcsináltam, akkor a sminkedet is elkészítem.
Leültem a székbe és körbevettek. Mysha a hajamat fésülte, addig Fatima alapozót kent az arcomra.
Már egy ideje dolgoztak rajtam, amikor elegem lett és felkiáltottam.
-Oké, nekem elég volt! Fejezzétek be ezt a pepecs munkát és csináljátok meg egymás haját és sminkét, de én ezt már nem bírom! Főleg, hogy nem tudok csinálni semmit!
-Jó-jó, mindjárt kész!
Két perc múlva abbahagyták és elém sétáltak. Elégedetten bámultak.
-Befejeztétek a munkátok csodálását és én is megnézhetem, hogy mit csináltatok belőlem?
-Oké, nem kell leharapni a fejünket!
-Bocsi Mysh.
Lassan felkeltem, de amint felálltam le kellet húznom a miniruhát. Lassan indultam el a fürdőbe. Lassan léptem a tükörhöz és, és eltátottam a szám.
-Édes Istenem! Varázslók! Nem, boszorkák?! A fenéket, ők zsenik?!
A barna hajam sosem volt ennyire fényes és selymes. Természetes hullámokat sütött bele Mysha. Elmehetnék samponreklámba is. Imádom! És a smink! Ó-ó! Az alapozó miatt porcelánnak nézek ki. Számat átlátszó szájfénnyel kente be Fatima, amitől új fényt kapott a szám. És a szemem! Füstös kékre lett kifestve. A világos kék szemem természetfelettinek tűnik. Vadító és titokzatos. Belevigyorogtam a tükörbe. Tökéletes! Slá-lá-lá!
Kiszökdécseltem a fürdőből és a konyhába siettem, ahol Mysha éppen Fatima haját vasalta szögegyenesre.
-Imádom! Lányok én nem tudom, hogy mit mondja....
Basszus, durván elérzékenyültem. Már majdnem elkönnyeztem magam. Amikor felháborodottan kelt fel Fatima a székből.
-Nehogy elkend a csodálatos művem!
Óvatosan megfogta az arcomat.
-Nyugi Kira! Szívesen csináljuk ezt. Bár hihetetlen, de megkedveltünk.
-Így igaz Kira! Kedvelünk.
Pici levegőket vettem és megöleltem a két lányt.
-Köszönöm. Már nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól.
Elengedtem őket, de ők aggódva néztek egymásra.
-Kira?
-Igen, Mysha?
-Nem akarnál itt maradni? Itt lakhatnál, kereshetnénk neked munkát. Mindenki nagyon megszeretett.
Egy kósza könnycsepp végiggördült az arcomon, de gyorsan megtöröltem.
-Nagyon köszönöm, de nem tudnék itt élni. Nem vagyok rá képes.
Elsétáltam a hűtőhöz és kivettem egy sört. Kinyitottam és az kanapéhoz ültem. Mysha és Fatima visszatértek a készülődéshez.
Már majdnem elbóbiskoltam, amikor a lányok teljesen elkészültek.
-Kiraaa! Kelj fel! Ideje indulni!
Nyöszörögve felkeltem, kidobtam az üres üvegemet. És a kijárat felé indultam.
-Öm. Kira?
-Hm?
-Nem akarnál felvenni egy cipőt?
Fatimára néztem majd le a lábamra. Pfff! Mezítláb nem mehetek bulizni.
-Nincs cipőm.
-Már hogyne lenne?!
Mysha felháborodásán meglepődtem, dörömbölve sietett a szobába, majd vissza is jött egy cipős dobozzal.
-Ez a tied.
Remegő kézzel vettem át, majd kinyitottam. Szépen lakkozott fekete magassarkú volt benne. Kikaptam az egy pár cipőt. A doboz a földre zuhant. Felvettem őket. Nagyon rég jártam már egy ilyenben, de ez olyan mint a bicikli és az úszás, senki nem felejti el. Körbejártam a nappalit és a konyhát, végül előttük megálltam.
-Csodásan nézel ki.
-Nem látszik, hogy nemrég aludtam.
Mysha elröhögte magát és arcon puszilt.
-A sminked tökéletes, a hajad egy kicsit kócos, de így sokkal jobban nézel ki.
-Ti is jól néztek ki.
Teljesen kirívok közöttük. Mindkettőjüknek csodás barna bőre van, míg nekem tejfehér. Le kellet volna barnulnom! Bár a börtönben igen nehezen sikerült volna. Na mindegy! Toporogva vártam, hogy táskájukat összeszedjék és már indultunk is.
