Egy új világ, vagy mégsem?2

2. fejezet

A doki tűvel szurkálgatott. Először csak vért vett, majd beadott valamit. A harmadik szurinál abba hagytam a számolást. Nem érdekelt. A kezemre vérnyomás mérőt tettek. Ezzel sem foglalkoztam. Sírhatnékom volt, de már elfogytak a könnyem ugyanis a láztól nem csak izzadtam, de könnyeztem is. A köhögő rohamok egyre erősebbek voltak. Vagy csak az én testem túl gyenge? Ki tudja. A doki elégedetten irkálgatott a gépébe és a füzeteibe.

- Nagyszerű, most várni kell. Hé, Bill gyere vidd vissza a szobájába!

- Már kész is vagy doki?

- Megkönnyíti a melót, hogy ha az alany nem rángatózik.

Bill röhögcsélve jött hozzám. Kioldozott, majd próbált lábra állítani, mivel túl gyenge voltam, morcosan a vállára dobott. A földet bámulva lógtam várva mikor fog letenni Hulk. Bill kinyitotta a szobám ajtaját, majd ledobott az ágyra.

- Aludj most nem fogunk játszani, nehogy elkapjak valami betegséget!

Undorodva nézet rám majd elment. Egyedül fekszem az ágyba, a testem ég, a köhögőrohamot fájdalmasak, vajon túl élem? 

Mindig is arra vágytam, hogy egyszer rendőr leszek. Elkapom a bűnözőket, megmentem a bajbajutottakat és fincsi fánkot eszek kávéval a kezemben az irodámba. Egyszerű és szép álom. De csak egy álom. Az én gyenge testemmel legfeljebb aktakukacnak mehetnék oda. És most már végképp nincs lehetőségem ezt az álmot véghez vinni, hiszen kizárt, hogy élve kijutok élve, de ha mégis akkor sem lesz rendben velem. Nem tudom, hogy mit adott be nekem a doki. Biztos, hogy nem drog mert nem hallucinálok, de az is lehet, hogy csak a láz miatt. Nem  tudom! És ez idegesít. 

Három nap telhetett el vagy annál több. Reggelit és ebédet kaptam, de csak minimális mennyiségben. Reggeli egy szelet kenyér fél paradicsom és egy pici vajas dobozt adtak. Ebédre egy szelet hús, egy kevés körettel, vagy saláta, ami abból állt, hogy két levélnyi saláta egy fél paradicsom és három szelet uborka.

Már kezdtem meggyógyulni. A lázam lement, a köhögésem is csak ritkán tört rám. A negyedik napon Hulk ismét betért hozzám. Nem szólt semmit csak megkötötte a kezem és vitt a laborba. Nem ellenkeztem, hiszen nem volt tervem és biztosra vettem, hogy ha elkap akkor nem csak egy dorgálást kapnék. A doki vigyorogva üdvözölt. Megint vért vett és ismét fecskendők sorozatát adta be nekem. Fájtak,  nagyon. Elkezdtem nyögni, amik sikításokká váltak, a fájdalom iszonyatos volt. Könyörögtem, ordítottam. De nem segítettek. A testem tüzelt, akkor volt a feszültség bennem, hogy féltem a végén szétrobbanok. A hangom elment a sok kiabálástól. A doki beadott valami szert, amitől elkábultam majd elaludtam. Nem tudom meddig voltam kiütve talán pár óra vagy napok telhettek el fogalmam sincs. A testemen rengeteg szúrásnyom. Nem akartam megszámolni. Már így is sírtam, zokogtam bőgtem. 

- Átkozottak!!! Miért????? Vá-ááá-áááá.

Az ajtómat vertem, a kezeim megfájdultak, de idő után már nem éreztem.

-Engedjenek ki! Ehhez nincs joguk!!!! Ha kijutok innen nagyon meg fogják keserülni!!!

Lezuhantam a padlóra a kezemmel vércsíkot húztam az ajtóra. Nem érdekelt.

A napok összefolytak Bill jött és elvitt a laborba. Valamikor a székben ültem, máskor az asztalon feküdtem fura csövekkel a testemben. Majd néhány óra múlva Bill visszavitt a cellámba. Néha ölelgetett, máskor egy-két simogatást kaptam a karomra, fejemre vagy arcomra, tovább sosem ment. Ez kicsit megkönnyebbítette, de csak kicsit.

Egyik nap Bill egy másik útvonalon ment. Egy másik laborhoz vitt. A doki szokásos módon a gépe fölött görnyedt és gépelt, de hármunkon kívül még öten voltak. Ketten a boncasztalon, hárman a székben ültek. Engem is leültettek, majd bekötöttek. A szemben ülő lány nyáladzani kezdet és rángatózni. A mellette lévő lány őrült szemekkel bámult rám.

-Finomnak tűnsz. Nyam-nyam.

A hangja mély volt, és érdes. A száját nagyra tárta és a levegőbe harapott, majd elkezdte rágni. Bizarr pillanat volt. Az asztalon fekvő két fiú kaparászta az asztalt és nyüszítettek. Fülsértőek voltak. A mellettem ülő férfi csak kókadt fejjel nézte a térdét. Ő nem illet a képbe, hiszen minden fogoly fiatal volt,de ő inkább a harmincas éveiben lehetett. Barna haja eltakarta az arcát, de ki tudtam venni, hogy borostás, a teste ki volt gyúrva, nem olyan áll izomnak tűnik, amik pirulák és porok segítségével keletkeznek, hanem inkább mint aki keményen megdolgozott érte.

- Akkor kezdjük is a kísérletet. Tudja Kellan nagy örömömre szolgál, hogy ön is csatlakozott hozzánk. Önnek hála végre megvan az utolsó DNS ami hiányzott.

Mégis miről beszél ez? Miféle DNS?

-Miért csinálják ezt? Mit ártottunk önöknek? Mégis mire jó ez az egész?

A doki megdöbbenve bámult rám, majd kimért hangon szólt hozzám.

-Csak mi teszünk fel kérdéseket, te lány! És az engedetlen gyerekeket megbüntetjük.

Bill jött oda hozzám, aztán pofon vágott. Nagyon fájt. Nem fogta vissza magát ezt éreztem. A fülem csenget, az arcom éget. Vért köptem a földre. 

Ezt még nagyon meg fogják keserülni. 

Mérges szemmel bámultam rájuk, majd a többi alanyra is végül erre a Kellan fickóra. Döbbent szemekkel nézet rám, majd odasuttogott hozzám.

- A düh jó. A harag erősít, ahogy látom te most nagyon mérges vagy, tartsd meg ezt az érzést a túléléshez.

Bólintottam, majd a közeledő tűt bámultam. A doki vigyorogva közelített Kellanhez, majd két liter vért vett el tőle. Fecskendőkbe rakta, aztán mindnyájan kaptunk belőle. Először nem éreztünk semmit, túl mérges voltam, hogy észrevegyem mit tett a többiekkel a férfi vére. Csak akkor tudatosult, amikor már én is éreztem. A testem lángolt pont úgy, mint amikor lázas voltam. Mindenki a testét dobáltam és nyöszörgött, pont úgy ahogy én is. Az éhes lány vérvörös szemmel bámult rám a pupillái alig látszottak, barna írisze vérvörösek voltak. Féltem mégis mit adtak be nekünk? Mégis milyen vér volt? Ki csoda ez a férfi? A látásom homályosodott, majd minden elsötétült. Nem láttam semmit, csak a szenvedők hangját hallottam, amit felváltott a vadállatok hangjai. Sikítottam. Aztán megszűnt minden hang. Talán meghaltam? Kár, elakartam volna még búcsúzni a családomtól. Anya biztosan ki van, apa meg lehet, hogy iszik. A barátaim talán nem is tudják, hogy eltűntem. Vajon a hírekben szerepel a nevem? Most már soha nem fogok leérettségizni, nem tapasztalhatom meg a szerelmet, amit annyi könyvben olvastam. Az első csókomat sem tudom odaadni senkinek. Nem lehetnek gyerekeim. Nem segíthetek senkinek. Nem idegeskedhetek amiatt, hogy egyre több ránc jelenik meg az arcomon és egyre  több ősz hajszálam lesz. Ezek már sohasem történnek meg velem. 

A testem ég, de nem rossz értelemben, mintha izomlázam lenne a kellemes fájdalommal. Nyújtózkodók egyet, kettőt egy ágyban fekszem. Lassan nyitom ki a szemem, egy másik cellában vagyok, legalábbis ezt ki tudtam venni a homályos látásomból. Valaki nyögött, a falon egy sötét alakot tudtam kivenni, aki megpróbál felkelni.

-Ki... Ki vagy te?

-Hát már el is felejtettél buta kislány?

-Bocs, de jelenleg örülök, hogy tisztán látom a kezeimet.

-Akkor gyere közelebb.

Óvatosan felálltam az ágyból, még mindig sajog mindenem. Lassan elértem elé. Hogy egy szintben legyünk leültem a földre. Kicsit hunyorítottam, borostás arc, barna haj, izmos test, és a szeme. Ó Istenem, a szeme, akár a whisky, varázslatos és egyben veszélyes. Ilyen szeme semmilyen embernek nem lehet.

-Kellan.

-Ügyes kicsi lány.

-Mióta vagyok kiütve?

-Úgy kb. fél napja. Nem tudom pontosan.

-Mi vagy te Kellan?

Próbálok higgadtan viselkedni, de nagyon nehezen megy.

-Vérfarkas.

- Ha tényleg vérfarkas vagy akkor miért nem alakulsz át és szabadulsz ki?

Még, hogy vérfarkas na ne nevettess.

- Mert tudják a nevem, buta lány.

- Nem értem. És ne hívj butának?! Van nevem ami...

Már mondtam volna amikor gyorsan befogta a szám.

- Hallottál már arról, hogy a névnek ereje van? Nos, a fajtámbelieknél szó szerint így van. Ha tudod egy vérfarkas nevét, akkor irányításod alá vonhatod.  Bármit megtehetsz velünk, de csak akkor ha hatalmadba áll.

-Vagyis?

Kíváncsiságom hatalmas volt. Buzgóságomra elkezdet kuncogni. Most, hogy jobban megnézem nem csúnya fickó, éppen ellenkezőleg. A borosta alatt vadítóan jóképű.

- Ha varázsló vagy és megidézel egy farkast akkor irányíthatod. De a megidézéséhez tudnod kell a másik fél nevét, -e nélkül nem sikerül, ha mégis akkor a farkas felfal, majd pusztít tovább, addig amíg valaki vissza nem küldi. A visszaküldés könnyebb mint a megidézés, de az is nehéz.

-És ... és honnan idéz meg? 

- Mi Duat-nak hívjuk, de te úgy ismerheted, hogy Alvilág, esetleg Pokol. Minden misztikus lény ott él, vámpírok, vérfarkasok, zombik, ghoulok, lidércek, szellemek, hibridek, sárkányok, főnixek, vihartigrisek minden lény amit csak eltudsz képzelni. De nem csak ezek a lények van ott vannak a tünde faj, Pegazusok és fajtái, koboldok, törpék. Tehát nem csak a "gonosz" lények vannak ott, hanem a "jók" is.

-Csodálatos lehet.

-Igen az. Tudod, hogy miért vagyunk itt?

-Nem igazán, eddig azt hittem, hogy valamilyen új gyógyszert terveznek, vagy szervkereskedés. De amint most megtudtam szó sincs ilyesmiről.

-Hm. Érdekes. Mit tudsz a többiekről?

-Haha, semmit, most láttam őket először, félelmetesek. Őrültek!

-Igen azok, szörnyeteget csinálnak belőletek.

- A véred. Mit tesz velünk a véred?

- Egyenlőre semmit. Amit kaptatok az csak ízelítő , nem okoz tartós károsodást. De több dózisban káros lehet. Bele lehet halni.

- Jó tudni, hogy nem sokáig élek.

-De van egy kis kapu. Ha azt akarják amire gondolok, akkor nagy bajban vagyunk.

- Milyen kis kapu? Miféle baj?

-Ahhoz, hogy valaki vérfarkas legyen kell egy vérfarkas vére, háromszor be kell adni, majd várni kell az első teliholdig, akkor a farkastól származó vér tulajdonosának meg kell harapnia az áldozatot, de előtte is lehet. A harapásnak elég mélyen kell lennie ahhoz, hogy a fogban lévő méreg elég mennyiségben bejusson a testbe. Azután a test meghal. Majd újraéled, és vérfarkas lesz, de mint mondtam ez elég kockázatos, senki sem tudja, hogy mennyi vért kell adni és hogy milyen mélyre kell harapni, ugyanis ha túl mély a harapás akkor elvérezhet, vagy éppenséggel a farkas vérszomja túl nagy és az ellenállása pedig kevés, akkor már halott vagy ...

- mert fel fal a farkas. Értem. Tehát még mindig kicsi az esélye, hogy élve túlélem. Köszi Kellan. Mégis miért teszik ezt velünk?

- Őszintén fogalmam sincs, hogy működik -e, tudod az én világomban nincsenek emberek, így fogalmam sincs, hogy hogy kell ezeket, egy könyvben olvastam.Még nem vagyok biztos benne, hogy mit terveznek, de kiderítem.

Hangos léptek zaja verte fel a folyosó csendjét. Gyorsan felálltam, ami hiba volt mert megszédültem, gyorsan levetettem magam az ágyba és becsuktam a szemem.Próbáltam csillapítani a légzésem, de nem ment, ezért rájátszottam. Bill benyitott, valami vaskarika volt a kezében és bilincsek. 

-Na te dög, itt az idő egy kis véradáshoz. Haha! Na ez a cica már megint zihál, hm, alig kapott a véredből és máris úgy zihál, mint egy korcs kutya.

Bill rárakta a vaskarikát Kellan nyakára, a csuklójára és a lábára a bilincseket. A falhoz csatlakozó bilincseket levette, majd elkezdte húzni a farkast a folyosóra. Egyedül maradtam, megint.

Család, otthon és szerelem? 2

II. Fejezet

Annyira jó egy családban élni. Etetnek kényeztetnek, alvóhelyet adnak és gondoskodnak rólam. Már 1 éve Noeléknél élek. Noelt nagyon szeretem, esténként vele alszom és amikor kényeztetésre vágyom azonnal kielégít. Cloe, Noel anyukája finom ételeket készít és vele nézem a romantikus sorozatokat, amíg haza nem jön Noel. Szeretek itt élni és nagyon szeretem a családomat is. Egyik nap úgy döntöttem, hogy elmegyek csavarogni. Reggel elmentem a közeli parkhoz és felmásztam a legmagasabb fára. 

Szeretem ezt a magasságot. Itt úgy érzem én vagyok a mindenható.

Elaludtam. Dulakodó zajokat hallottam, méghozzá a fám alatt. Két macska közrefogott egy vézna foltost.

Túl hangosak, így hogyan aludjak?

-Hé, ti idióták valaki szeretne aludni! Valahol máshol villogtassátok erőtöket. Mondjuk a szemetesnél.

- Fogd be! És húz innen pocok!

A nagyobbik szőrgombóc elkezdet nevetni saját viccén, majd folytatta áldozata megfélemlítését.

Mégis, hogy merészel így beszélni velem? Azt mondta, hogy pocok! POCOK!

- Ó haver, ezt nem kellet volna!

Leugrottam a fáról kieresztett karmokkal egyenesen a dagira. Annyira meglepődött, hogy elkezdet össze-vissza ugrálni, hogy ne essek le a karmaimat mélyen belé szúrtam.

-Jíííhááá, na mi van gombóc csak ennyit tudsz? Gyerünk! Megy ez neked jobban is!

Gömböcke fáradtan és nyüszítve terült el a földön. A társa kapva az alkalmon rám ugrott.

- Na mi van cicus ennyi volt?!

A karmai belevájtak a vállamba, de mielőtt mélyebbre nyomta volna a körmeit, ledobtam magamról. A vállamból sugárzó fájdalom elgyengített, de még így is az arcába tudtam kapni, ami elkezdet vérezni. A két macska döbbenetükben és félelmükben elszeleltek.
-Ó ne már, csak most akartam bemelegíteni!
Megfordultam és a sérült kandúrhoz mentem. Sok helyen összekarmolták, a vére befestette a bundáját, de még lélegzet, ez jó jel.
-Hé, jól vagy? Fel tudsz állni?
Az orrommal elkezdtem bökdösni a fejét, hogy válaszoljon nekem.
-Ja, aszt hiszem menni fog.
Lassan feltápászkodott, de még így is fel-fel nyögött.
-Gyere elviszlek az otthonomba ott ellátják a sebeidet.
-Miért segítesz? És miért avatkoztál bele?
-Figyel morcos vagyok, hogy ha felébresztenek. És véletlen éppen téged bántottak ezért is támadtam. Viszont hogy miért segítek az viszont rejtély. Talán emlékeztetsz valakire.
Nyűgös vagyok és látni akarom Noelt, ezért elindultam haza. A sarkon észrevettem, hogy nem jön utánam.
-Nem jössz?
Néhány másodpercig szemeztünk, majd lassan elindult felém. Nem vártam meg amíg beér, tovább mentem. Hamarosan otthon is voltunk, bementünk a macskaajtón amit Noel szerelt be nekem. Hangosan elkezdtem nyávogni, felhíva ezzel figyelmet hazajöttömre. Cloe megjelent egy tál száraz falatkákkal.
-Jaj istenem, Cat hát te kit hoztál? Jaj drágám, ahogy látom mindketten megsérültetek. Remélem a másik csúnyábban néz ki!
Cloe egy fehér dobozzal jött vissza és leült a földre elénk.
-Először gyere te Cat, neked csak a vállad sérült meg.
Alkoholos vattával kitisztította a sebemet aztán utamra engedett.
-Gyere ide cic-cic.
A kandúr csak bámulta Cloe kinyújtott kezét
-Mire vársz? Menj oda hozzá, hogy meggyógyítson!
Bizalmatlanul bólintott és odament Cloéhoz. Sokáig tartott amíg minden sebet alaposan megtisztított. Hangos ajtócsapódásra figyeltünk fel.
Ez biztosan Noel lesz!
Elkezdtem sprintelni a bejárati ajtóhoz. Amint megláttam lassítottam és hozzádörgölőzve üdvözöltem. Fel vett a karjaiba úgy hogy kényelmesen elfekhettem a karjaiban.
-Te már megint verekedtél?! Sosem változol.
Kicsit erősebben kezdte el simogatni a fejem, de még ez is jól eset. Sajnos Noelnek igaza van. Már régóta élek náluk, de hetente összekapok valakivel. Erről nem tehetek hiszen egykor én is csavargó voltam pont úgy mint a sérült kandúr.
-Nézd drágám! Cat hazahozott egy kandúrt.
Noel közelebb ment a vendégünkhöz, de a kandúr elkezdet rá fújni.
Höh,még neki áll feljebb, nem hogy örülne,hogy itt lehet.
Rámorgok és fújok Noel karjából.
-Hé jobban teszed, hogy kedves leszel hozzájuk vagy kicsinállak! Inkább légy hálás.
-Köszönöm.
Morogta aztán elhelyezkedett a kanapén ahová Cloe tette és elaludt.
Noel bevitt szobájába és letett az ágyára,elhelyezkedve én is elaludtam míg ő tanult. Hajnali 2-kor keltem fel ropogó hangra. Kimentem a konyhába és rátaláltam a reggeliző kandúrra.
-Remélem ízlik, bár találhattál volna rendes időt a reggelizésre.
Teli szájjal nézet rám, majd hangosan lenyelte.
-Már rég nem ettem. Ez nagyon finom. Felébresztettelek?
-Nekem is ez a kedvencem. Á csak azt hittem valaki elkezdet követ törni.
Mosolyogva mentem hozzá közben megnéztem a sérüléseit.
-A sebek szép tiszták, sehol egy gennyes rész. Cloe érti a dolgát. Amúgy a nevem Cat, és a tiéd?
-Ian
-Nos, Ian mit tervezel?
Értetlen tekintettel nézet rám.
-Mire gondolsz Cat?
-Mik a terveid az ittléteddel kapcsolatban?
-Hm csak nem azt akarod, hogy itt maradjak és szórakoztassalak?
Ian odaszambázott hozzám és elkezdet csábosan dörgölőzni. A farka éppen az állam alatt van ezért gyorsan megharaptam.
-Áú! Ezt miért kellet?!
-Na idefigyelj IAN! Nem azért hoztalak ide, hogy összejöjjünk, csak segítettem és kész! Legszívesebben azonnal elkergetnélek a francba, de nem teszem az állapotod miatt. Két lehetőséged van vagy elmész saját akaratból vagy megvárod amíg Noelék kidobnak!
Fenyegetően közelítettem hozzá addig amíg az orrunk majdnem összeért. Hangosan nyelt egyet és bólogatott.
-Nagyszerű, ügye hagytál nekem is kaját?
Megreggeliztem majd visszaaludtam. Mire felébredtem Noel már elment az iskolába, de Cloe még itthon volt, hallottam a sorozatunk főcímdalát.
Király pont időben? Vajon Nick végre beismeri Nanának, hogy szereti? Jaj már alig várom.
Vigyorogva mentem a nappaliba Cloe ölébe. Amikor megjelent Ian.
-Lám lám a harci cica szereti a szappanoperát!
-Egy magadfajta kóbor nem tudhatja milyen is a családi béke és még az ilyen pillanatok is örömteliek.
Ian döbbent szemekkel meredt rám, majd eltökéltség villant szemeiben és Cloe mellé feküdt.
-Majd meglátjuk.

Ian már egy hete itt él a sebei szépen meggyógyult. Úgy néz ki Noelék nem fogják elzavarni, ezért épp itt az ideje elbeszélgetnem vele.
-Hé Ian! Gyere menjünk sétálni!
A macskaajtón kimentem meg sem várva. Már egy utcasaroknyival voltam távol a háztól mire beért.
-Azért megvárhattál volna.
Csendesen mentünk tovább a játszótér felé.
-Nos, gondolom nem azért hívtál, hogy testőrt játsszak mert bebizonyítottad, hogy elég erős vagy és ijesztő.
-Hát nem. Nézd Ian nincs bajom veled éppen ezért akartam beszélni veled.
-Hűha, elég komoly vagy.
-Mert ez komoly dolog. Ian tudnom kell, hogy itt maradsz -e velünk vagy visszamész az utcára.
-Hát ezen még nem gondolkoztam. Az igazság az, hogy elégé megszerettem ezt az otthon, család dolgot. Szeretek arra kelni, hogy tudom valaki tett nekem ételt és kényeztetnek, majd arra feküdni le, hogy biztonságba vagyok. Őszintén nem hiányzik az utcai élet. Veletek szeretnék élni.
-Még akkor is, ha néhány dolgot meg kell változtatnod?
-Mégis miről beszélsz?
-Ha velünk akarsz élni akkor először a neved fog megváltozni, az lesz a neved amit ők adnak. A csavargás és bulizás hanyagolva lesz. Nem hozhatsz idegeneket a házhoz, és kerüld a balhékat ha megsérülsz, csak nekünk okozol bajt. Midig szót kell fogadnod nekik és nincs esti kimenő ha mégis kint maradnál, akkor egészen addig maradsz, amíg ki nem nyitják az ajtót.
-Huh, hát ez nem semmi. Most elbizonytalanítottál. Honnét tudsz ilyeneket?
-Egykor én is kóbor voltam. Gyere mutatok valamit.
A megdöbbent Iant magára hagyva mentem oda, ahol minden kezdődőt.
-A játszótértől nem messze van egy híd, ott az életem változásnak indult. Egy esős napon behúzódtam oda. Nem sokkal később egy sérült srác futott be a híd alá. Féltem tőle. Elbújtam, de annyira féltem, hogy lelepleztem magam. Azt hittem bántani fog, de éppen ellenkezőleg, befogadott. Egy új nevet kaptam és egy új életet . Egy jobb élet amit szeretek és meg akarok védeni.
-Azta nem gondoltam volna rólad. Úgy értem nem nézel ki kóbornak.
-A szomszéd öregtől sok mindent megtanultam, hogy ne piszkítsak a házba, ne dagasszak a bőrkanapén, ne használjam kaparófának a falat stb.
-Nem is tudtam, hogy van szomszéd macska.
-Mert nincs is, az ott élők elköltöztek, de ő még előtte meghalt.
-Sajnálom.
-Én is olyan életet akarok.
-Ezt most nem értem.
-Amikor meghalt a gazdái sírtak. Megsiratták. Érted ezt? Még sosem láttam, hogy egy ember sírna a fajtánk miatt. Ezért eldöntöttem, hogy vigyázni fogok rájuk és mindent megfogok tenni, hogy jó macskájuk legyek.
-Hm. Jól hangzik.
Sétálás közben kezdtem gondolkodni.
Vajon megkérdezzem? 
-Mond csak Ian, hogy állsz a nőstényekkel?
-Parancsolsz?
-Van már párod? Esetleg gyerekeid?
-Nem még nincs miért? Csak nem féltékeny vagy? Vagy esetleg szeretnéd betölteni a posztot, mint párom és a gyerekeim anyja?
-Haha, csak szeretnéd. Azért kérdezem mert hm, hogy is mondjam. Na jó kerek perec kimondom. Ha kiderül, hogy összeszűrted  a levet egy vagy több nősténnyel és kölykeitek születnek, akkor elfognak vinni az orvoshoz aki, khm, megakadályozza a szaporodást.
-Mi! Erről nem volt szó!
-Márpedig, hogy ha otthont akarsz akkor annak meg van az ára.
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz, hagytam, hogy megeméssze a dolgokat. Még sétáltunk egy kicsit, amikor körbevettek minket.
-Lám-lám csak nem foltoska és a szuka?
A kövér macska állt előttünk a sebhelyes társával és még négy barátjával.
Nem hiszem, hogy elbírok 3 macskával főleg, hogy az a négy erősnek tűnik.
-Ideje rendezni a számlát Ian.
-Gyertek csak, de Catet hagyjátok, neki ehhez semmi köze.
-Haha azt hiszed, hogy a szuka megússza. Nézd meg John arcát!
-Az én területemen voltatok megérdemeltétek.
-Cat fogd be! Nem látod, hogy meg akarlak védeni?
-Ja mert biztos, hogy egy házi cica megverhet minket!
Mindenki elkezdet nevetni.
Elegem van, hogy folyton lenéznek!
Elkezdtem morogni és felborzolni a szőröm. A macskák meghátráltak. Megjelent egy hetedik macska, szőre csimbókos volt sok sebhellyel, valahogy annyira ismerős.
-Mégis mi folyik itt! Senki sem engedte meg, hogy itt verekedjetek!
-Marcus mi csak meg akartuk mutatni ezeknek, hogy hol a helyük. Mi nem akartunk bajt.
Mindenki elkezdet reszketni még Ian is.
Fúj valaki bepisilt!
Ez a Marcus felénk fordult és jól megnézte Iant.
-Hé haver már megint mi a fenét csináltál?
Ian fellélegezve ment Marcushoz mosolyogva.
-Hát ismersz mindig csak a baj van velem.
Most már mindketten mosolyogva üdvözölték egymást.
-Na és ki ez a csini cica?
Ó végre egy úri macska.
Csak a hatás kedvéért kihúztam magam felszeget állal szólaltam meg.
-A nevem Cat.
Marcus szeme olyan....
-Nina! Te vagy az! Tényleg te vagy az!
-Úristen Mack hahaha olyan rég volt. Miáú egy igazi rossz fiús kandúr lettél.
Egymást kerülgetve, szemeztünk, egymáshoz dörgölőztünk.
-Te meg csodás cicababa. Olyan rég volt már. Hiányoztál.
-Ő, ti ismeritek egymást?
-Igen, Nina a nővérem.
Minden macska megdöbbenve hol rám hol Marcusra néztek.
-Mi nem tudtuk Marcus esküszünk nem tudtuk!
A macskák nyüszítve lapultak a földre.
-Mázlitok van, hogy nem dühítettétek fel mert akkor már halottak vagytok. Amúgy is ha jól látom már megbüntetett titeket.
Megdöbbenve bámultak rám.
-Nem is tudtam, hogy megváltoztattad a neved MARCUS.
-Ahogy én sem CAT. Jut eszembe hol voltál? Azt hittük meghaltál.
-Talán ezt máshol kéne megbeszélnünk.
-Persze a többiek boldogok lesznek, hogy itt vagy, főleg apa.
-Na persze, főleg ő.
Marcus mutatva az utat követtük. Ian szorosan mögöttem kullogott.
-Mi van Ian?
-Miért nem mondtad, hogy te vagy az alfa elveszett lánya?
-Mert csak az egyik lánya vagyok a sok közül.
-Legalább az igazi nevedet elmondhattad volna NINA.
-Mert a nevem Cat nem NINA! És ezt meg kell jegyezned.
Már majdnem  a falka területén voltunk, amikor egyre több és több macska megjelent. Egy hatalmas kukához mentünk, aminek a tetején az alfa állt örökösével, a bátyámmal Juniorral.
-Kiket hoztál nekünk fiam?
Az apám fenyegető testtartással méregetett minket.
-Iant hoztam és Ninát.
-Nina? Miféle Nina?
-Mi van fater a sok lányod közül nem ismersz fel?
Az alfa megdöbbenve méregetett.
-Nem beszélhetsz így velem, hol a tisztelet?!
-Bocsi éppen most szartam ki. Tudod csikarta a hasam.
A nézelődő macskák visszafojtott lélegzettel néztek hol engem, hol pedig apámat.
-Haha, pont mind az anyád, ő is pont ilyen szemtelen volt!
-Jé emlékszel az anyámra?! Nahát!
-Mégis hol voltál drága Ninám?
-Hagyjuk a bájcsevejt. Spóroljunk vele. Befogadott egy család és most velük élek BÉKÉBEN!
-Ugyan már te tudod a legjobban, hogy milyenek az emberek és mégis hagyod, hogy házi cicát csináljanak belőled, ahelyett hogy falkatag legyél.
Undorodva néztem apámra, az egykori alfám szemébe.
-Én Nina, I. Vlad alfa 5.lánya én lemondok a pozíciómról és soha többé nem térek vissza a falkához!
-Ezt nem teheted! Már így is túl kevés nőstény van a falkában nem nélkülözhetünk!
-Akkor gondoltál volna erre amikor a falka összes nőstényével összeszűrted a levet.
-Miért jöttél ide Nina?
Most először szólalt meg Junior. Mindig is felnéztem rá, ő nem volt olyan mint az apánk, igazi alfa volt.
-Azért jöttem, hogy Iant engedjétek el! Választás elé állítom.
-Még is miért foglalkozol egy kóborral húgom?
-Mindig is okos voltál bátyám. Nos, mivel egy héttel ezelőtt én mentettem meg és ahogy látom nem igazán barátságosak hozzá a többiek el szeretném vinni magammal.
Ianre néztem, hátha ellenzi a kérésemet, de ő csak hálásan nézet rám.
-Nem elég, hogy te kilépsz még egy társunkat is elakarod lopni?!
-Ugyan, apám mindketten tudjuk, hogy egyáltalán nem érdekel Ian sorsa, éppen ezért akarom magammal vinni. I. Vlad alfa arra kérlek enged el a falkád tagját Iant.
-Csak egy feltétellel.
Apám gonosz mosollyal nézet rám, szinte már nevetett.
Hát ha játszani akarsz akkor legyen.
-Oké, mi lenne az?
-Meg kell küzdened az egyik falkataggal. Cserébe szabadok vagytok mindketten. De ha veszítesz mindketten itt maradtok és gyereket kell szülnöd valakinek.
-Cat, hagyd abba nem éri meg!
Ian arcáról levehető volt a pánik, de Marcuséról is.
-Legyen!

Katona szerelem 2

Második fejezet

Teherautókba irányítottak minket, a kicsiket családi kisbuszokba vitték. Amint tele lett egy autó már ment is el. Kb 20 perc múlva már úton is voltunk. Én Scotték mögött foglaltam helyet Tommal a kezemben. 2 órát utaztunk sokan álomba sírták magukat, de néhányan fent voltak a történtek miatt, én is közöttük voltam. Nyugtatásként Tomi fejét kezdtem el simogatni. Annyira selymes volt a haja és puha a bőre. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a karomba tartva gügyögtem neki és játszadoztunk a zörgő játékokkal. Nem gondoltam volna, hogy 19 éves koromba már "anyuka" leszek és katona. Még túl tapasztalatlan vagyok. És mi lesz ha valamit elszúrok? Mi lesz ha meghalok és Tomi egyedül marad? Kétségek és kételyek árasztották el a fejemet. Kezdtem bepánikolni. Nem, nem, nem. Minden rendben lesz, majd Taráék segítenek. Igen rájuk mindig számíthattam, ők biztosan a segítségemre lesznek. Megkönnyebbülve vettem észre, hogy az autó lelassított az erdő közepén. A sofőr torokszakadtából elkezdet kiabálni.

-Gyerünk gyerekek, ébresztő!Megérkeztünk!

Mindenki felriadva rohant ki az autóból. A nyöszörgő Tommal én is kipattantam a járgányból. Még egy teherautó érkezett meg kb 20-30 fiatalkorú és felnőtt szált ki belőle. Közöttük egy izompacsirta kopasz fickó vált ki a tömegből, aki előre ment az erdőbe.

-Jól van gyerekek, gyertek utánam megmutatom a bunkerokat.

Néhányan nyavalyogtak, de én csak szorosabbra fogtam a kis csomagom és mentem a katona után. Nagyon sokat mentünk, lihegések és szitkozódások zavarták meg az erdő csendjét. A vezetőnk egy árokba sétált elsöpörte az ágakat a földről, majd az ottani hatalmas csapóajtót kinyitotta.

-Na megérkeztünk gyerekek. Ez mától az otthonotok "kapuja". Itt minden van hálótól egészen a kiképző termekig. Most lemegyünk és kitöltötök a szükséges papírokat, majd ruhát és szoba kulcsot kaptok.

Majd megfordult és lement az alagútba. Mi is elindultunk utána. 10 percig a kivilágított lépcsőkön mentünk, amikor egy folyosóhoz értünk. Amint mentünk egy hatalmas teremben kötöttünk ki. A terem közepén 7 asztal állt 7 katonával, előttünk tornyosulnak a kitöltendő papírok.

-Na megérkeztünk! Mindenki álljon sorba egy-egy asztalnál töltsétek ki a papírokat, vegyétek el a bunker alaprajzát és a szobáitok kulcsait.Utána leléphettek. Amit szükségünk van rátok azonnal szólunk a hangosbemondón.

Mindenki rohanva ment egy asztalhoz, hogy minél hamarabb végezzenek és a szobájukban maguk lehessenek. Jómagam inkább a sor végére mentem volna, mert féltem, hogy folytatnám a negatív gondolataimat úgy mint a kocsiban, de sajnos a tömeg sodort magával, ezért középen állhattam a sorban. Tamarát és Scottot elvesztettem a "nagy" tömegben. Akaratlanul is elkezdtem dúdolni az Anastasia- Volt egy régi december című dalát. Ettől mindig megnyugszom és némi bátorság önti el a lelkem. Néhányan beszálltak a dúdolásba vagy elkezdtek énekelni, mások csak hallgatták. A hangulat már nem volt nyomasztó, de vidámnak sem mondható. A szorongó fiatalok valamennyire ellazultak. Észre sem vettem, hogy amikor kétszer eldúdoltuk a dalt én következtem

-Következő! Neve? Születési ideje? Lakcíme? Családja?

Mély levegőt vettem és elkezdtem válaszolni a kérdéseire.

-Égi Kira, Budapest. ..., 2003. december 3., A családom meghalt, csak az öcsém él.

A férfi rám néz majd az alvó öcsémre.

-Azt akarod, hogy itt éljen?
-Azt akarom, hogy velem éljen!

Elismerően néz rám majd folytatja.

-Az ő adatai is kellenének.
-Égi Tamás, 2013. február 6.
-Ruháitok mérete?
-Az enyém M, Tomé 130.
-Rendben, itt a térkép és a szobátok kulcsa, mivel ketten vagytok közös szobába lesztek és nem lesz szobatársatok.
-Rendben, köszönjük.

Elvettem a papírt és a kulcsokat, kiléptem a sorból aztán elmentem megkeresni a szobánkat. "21" vas betűkkel állt az ajtónkon a kulcson szereplő szám. A szobánkban csak a legszükségesebb bútorok voltak. Egymás mellet két ágy közöttük egy komód, velük szemben két szekrény amiben volt egy régi tévé. A szekrények mellet volt egy ajtó ami a fürdőszobába vezetett ami egy tusolóból egy vécéből és egy csapból állt tükörrel együtt. Amint beléptem az volt az első, hogy ágyba bújtattam az öcsémét, majd a másik ágyra levetettem magam és a térképet tanulmányoztam.
Két konditerem, egy tornaterem, két ebédlő, három folyosónyi hálószobák, és belső lőtér. Hát nem lesz sétagolap.

Egy új világ vagy mégsem?

Egy új világ vagy mégsem?

1.fejezet

Egész éjjel fáztam, a torkom eszméletlenül kapart pluszba még rájátszott a köhögő rohamok is. Már megszoktam szinte nincs olyan hónap amikor nincs, valamilyen egészségügyi gondom.

Reggel amikor felkeltem találtam egy levelet a pulton, amit anya írt:

Szia drágám!

Nagyon köhögtél az este, reggel 8-tól rendel a doki, menj el. Hozok levest és valami finomságot. 

Puszi Anya.

Hát ez csodálatos mondhatom. Ittam egy forró tejet, majd gyorsan mosakodtam és felöltöztem,majd indultam is az orvoshoz. Az út során kellemesen hűvös szellő fújt, a napfelkelte csodás színekbe festette az eget. Már nem is vagyok álmos. Hamar odaértem a rendelőbe és szerencsémre én voltam az első.
-Szervusz Lana! Na most milyen panaszokkal jöttél?
A doktorom Miss Fana már 20 éve rendel és születésemtől fogva az én háziorvosom. Egy hónap múlva betöltöm a 18-at, de mivel jól ismer és még kiskorú vagyok, így hozzá járok.
-Jó napot! Jaj ne is kérdezze a szokásos. A reggeli forró tejtől már tudok beszélni, de érzem, hogy hamarosan elmúlik a hatása.
-Hát ez gond. Ugye szedi a vitaminokat amiket felírtam? És gyümölcsöket is eszik?
-Hát persze mindig beállítom a telefonom, hogy jelezzen mikor kell bevenni, nasinak meg mindig megeszek valami finomságot.
-Helyes, helyes. Hát mivel az állapotod mindig ugyan az, ezért a recept is ismerős lesz.
A szokásos gyógyszerek egy hétig elegendőek, aztán kutya bajom. Egyszer elvittek kivizsgálásra de nem találtak semmit. Szerintük gyenge immunrendszerem van és több vitamint kellene bevinnem a szervezetembe.
A doktor nő leírta a szokásos receptet aztán elmentem. Az út során teljesen elment a hangom. Ezért is nem tudtam segítséget kérni, amikor egy fehér teherkocsi állt meg mellettem és abból két férfi kiugrott. Az egyik elém állt a másik mögém került, majd valamivel elkábítottak. Elájultam. Csak arra emlékszem, hogy felemelnek, majd képszakadás.
Két héttel ezelőtt tele volt a hírek, újságok és rádiók, hogy sorra tűnnek el védtelen tinik. Ki hitte volna, hogy én is az eltűntek között leszek. Mert én nem. 
Egy sötét cellába ébredek. Sehol egy ablak, felettem csak egy régi villanykörte lóg, a falak betonból vannak. Egy vaságyon fekszem szembe velem egy vasajtó amin egy lehajtható kukucskáló van. Pont mint a filmekben csak, hogy én nem akarok ebbe a "filmbe szerepelni"! Érzem, hogy felszökött a lázam, bódult tompultságot érzek alig bírom nyitva tartani a szemem. Kulcs zörgést hallok, de nincs erőm felülni. Kinyílik az ajtó. Egy fog hiányos vigyorgó fickó lép be.
-Szia cica. Ó látom mi nagyon megleszünk egymással!
Ez a neander-völgyi csak nem megakar erőszakolni?Remélem nem? Milyen naiv vagyok!
-De majd máskor szórakozunk. Most fontosabb dolgunk van.
Jézus! Csak nem a szerveimet akarják kivenni?
Az ősember közelebb jött, aztán a két karomnál fogva elkezdet vonszolni, ki a kalitkámból. Végigmentünk egy hosszú folyóson arra volt még erőm, hogy oldalra nézzek. Mindkét oldalt ajtók. Ugyan olyanok amik nekem is vannak.Hátborzongató.
Két ajtón és egy lépcsőn mentünk le. Már fájt a karom. Élés fényt érzékeltem és vegyszer szagot (mint a kórházakban). Egy bonc asztalnál álltunk meg.
-Nem nem! Ő most nem oda megy. Hozd ide!
Egy idegen hang szólt a nagy behemóthoz. Egy székre ültettek, beszíjazták a kezeim és lábaimat. A fejemet hátravetettem, hogy lássam a másik férfit. Orvosi köpenye volt, fekete keretes szemüveget hordott. A haja világos barna, de volt benne néhány ősz hajszál. A bőre megviselt (ráncos) és sápadt volt. Tisztára mint egy filmben. A lázam még magasabb lehetett mert elkezdtem zihálni. Égek!
-Nocsak, nocsak! Úgy néz ki egy kis beteget kaptunk el. Sebaj legalább nem fog ficánkolni. Hahaha. 
Ennek a hapsinak szörnyű humora van. Vajon mit fognak velem csinálni?

Család, otthon és szerelem?

Család, otthon és szerelem? 

I.Fejezet

Egy esős napon futottam egy közeli híd alá.

Tiszta víz lettem. Utálom a vizet!

Egy siető hangot hallottam, ami egyre közeledett. Egy ázott fiú érkezett a híd alá. Nem vett észre, de én nagyon jól megtudtam figyelni. Nagyon magas volt, kellemes virág illata belengte a párás levegőt, a kezei nagyok és horzsolásokkal, karcolásokkal volt tele. Farmert és fehér inget viselt egy szürke pulcsival. Az arca annyira IJESZTŐ ! Dühösen húzott szemöldöke és szeme az ázott ruhái miatt. A szeme színét nem igazán tudtam kivenni, ugyanis a szemébe logó barna haja eltakarta. Tisztán kivehető volt néhány zúzódás az arcán és felrepedt szája is. 

Vajon verekedett?

Az esős időt villámok és dörgések tetőzték. Az egyik villám nagyon közel volt. Önkéntelenül elkezdtem nyüszíteni ezzel felfedve magam a fiúnak.

- Szia hát te? Te is megáztál? 

Az egykor ijesztőnek tűnő arcot egy kedves és gondoskodó ábrázat vette át.
- Gyere csak ide! Elviszlek és megetetlek.
Felemelt rejtekhelyemről és elindult az esőbe. Meglepően meleg volt a karjaiban, mivel annyira hűvös volt, önkéntelenül hozzá dörgölőztem. Nem sokkal később egy nagy házba vitt. Puha törülközővel óvatosan szárazra törölgetett.
Annyira kellemes hmm.
Akaratom ellenére elkezdtem dorombolni, de ezt nem bántam. Fel állt a földről és elment.
Egyedül hagyott! Elhagyott! Csak most jöttem, de ő már is megunt!
  Bepánikoltam!
Nem akarok egyedül maradni! Ezt nem fogom hagyni!
Eldöntöttem, hogy a keresésére indulok. Túl sok szoba és túl hosszú folyosó volt ebben a házban. Elfáradtam és éhes vagyok. Hirtelen finom illatot éreztem. Az illatot követve egy nyitott konyhába értem, ahol a fiú valamit össze-vissza rakosgatott. Megkönnyebbülve néztem rá mert megtaláltam, vizes ruháit szárazra cserélte, a haja borzasan állt, a vállán meg egy nedves törülköző. Éhes voltam és ezt a hangosan korgó gyomrom a srác tudtára is adta.
-Haha. Csak nem éhes vagy.
Szeretet teljes sérült arccal nézet rám, majd egy tálat tett elém amin nyál csorgató falatok voltak. Egyből elkezdtem habzsolni.
-Hé! Ne egyél olyan gyorsan még a végén félre nyelsz!
Pont mikor kimondta egy kis falatot félre nyeltem és kénytelen voltam felköhögni. A megmentőm, a hősöm kuncogva el ment. Lassabban megettem a falatkákat, kinyaltam a tányérkát és aztán utána eredtem. Egy másik szobába találtam rá, ahol egy hatalmas ágy, 2 szekrény, TV és egy asztal volt. Kellemes illat volt a szobában.
Annyira megnyugtató.
A kereset személy az ágyon ülve, térdére támaszkodva olvasott egy könyvet. Hozzá dörgölőzve köszöntem meg az ételt. Megvakargatta  fülem melletti részt, majd az államat is. Elégedett dorombolásba kezdtem. Sajnos hamar abba hagyta, újra visszatért a könyve tanulmányozásába.
Ennyire érdekes? Hagy nézzem! Én is akarom nézni!
Megpróbálok nyújtózkodni a lábára támaszkodva hát ha látok valamit, de sajnos semmit sem látok. Össze-vissza ugrálok, de nem tudok feljutni az ágyra, ezért nekifutásból próbálkozok. Szerencsémre sikerült.
Ez az!
A könyv a két kezében, de ahonnan nézem a karja takarja az oldalakat. Lassan közelítek hozzá nehogy észrevegyen. A karja és az oldala közé befúrom a fejemet.
Na nézzük csak! Hát ez mi? Sehol egy kép? Ez így uncsi.
Már kétszer végignéztem az oldalakat, de még mindig nem lapozott a következő oldalra. Nyávogással próbáltam felhívni a figyelmet magamra. Mikor nem történt semmi felnéztem az arcára. Megdöbbenve láttam, hogy elaludt. Elmosolyodva próbálom lökdösni a kezét hátha felébred. Hirtelen felriad és feláll az ágyról, annyira megijedtem hogy elszaladtam az ágyon lévő párnákig.
-Jaj, sajnálom nem akartalak megijeszteni, gyere ide kérlek.
Lassan és óvatosan közeledik hozzám az egyik kezét felém tartva. Már kezdek megnyugodni és a kezéhez közelítek, amikor egy hangos ajtó csapódás megriaszt és elszaladok a közeli szekrény alá.
-Hát ezt nem hiszem el! Miért büntet az Isten? Miért?
Egy ismeretlen női hang mérgesen kiabál.
-Ennél hangosabban nem tudnál kiabálni?
-Jaj, Noel vigasztalj meg, én  ezt már nem bírom!
A srác kiment a szobából, vagyis Noel mert ezek szerint így hívják.
Próbálom remegésemet lecsillapítani, de ez nagyon nehéz.
Csak nyugi nem fognak bántani. És mi van ha kidobnak? Nem akarok elmenni! Úgy érzem itt szerető családra lelhetek. Nemsokkal később lépéseket hallok. Két idegen szem pár néz be a rejtekhelyemre. Félek tőle. Idegen.
-Gyere ide cic-cic. Ne haragudj, hogy ilyen hangos voltam, na gyere ide picurka.
A hangja sokkal kedvesebb volt és lágy. Nagyon lassan araszolok felé.Mikor kiértem a nő óvatosan elkezdet simogatni és leszedni a felszedet szöszöket. Egy kisebb darab az oromba ment amitől elkezdtem tüsszenteni.
- Te aztán iszonyatosan édes vagy. Hé Noel megtarthatjuk, ugye megtarthatjuk?
-Haha miért is ne anya, ahogy látom megkedvelt minket.

Katona szerelem kezdet

Első fejezet

2020. Palesztin és Izrael háború tört ki. A tévék mészárlásoktól és bombatámadásoktól zeng. Akkoriban nem tudtuk, hogy ezek a harcok az egész világot megváltoztatják. És mint mindenhol Magyarországra is elért a háború, ha pontosak legyünk október 22.-én. Láttuk hogy, gyerekek haltak és maradtak árván. Az embereket besorozták 16 és 50 év között, a fiatal gyerekeket árvaházba vitték, hogy ha majd nagyobbak lesznek ők is katonák legyenek, az öregeket tapasztalatuk miatt a kórházakban ápolták és gyógyították a sebesülteket. Hogy honnan tudom ezeket? Mert én is katona vagyok, de erre térjünk rá majd máskor, kezdeném az elején.

Október 22. hála az égnek végeztem az óráimmal, alig vártam, hogy drága öcsémet felvegyem a suliból és hazamenjünk. Tom iskolájához érve meg is pillantottam, ahogy kirohan a suliból és sprintelve nekem ugrik. Nyakamat ölelgette, majd megfulladtam.

• -         Tomi ha tovább így ölelsz nem viszlek fagyizni.

Kijelentésemet meghalva, ujjongva ölelt meg, de már finomabban majd kézen fogva elmentünk a közeli fagyizóba.

• -         Na és milyen volt a suli?
• -         Képzeld el Kira, Nina adott egy sütit és együtt homokoztunk, ő a legjobb barátom.
• -         Igazán? És még történ valami?
• -         A tanító néni megdicsért, mert el tudtam mondani az ABC-t.
• -         Jaj de ügyi vagy, ezt mondjuk el majd anyuéknak.
• -         Jó

Amint a fagyit ettük egy repülő repült el felettünk, ami egy nem túl messzi házra dobta le bombáját.

• -         Úristen hisz ott van a mi házunk is!

Tomit karon ragadva rohantunk haza és imádkoztam, hogy ne a mi házunk és ne legyen ott senki. Futva 20 perc alatt odaértünk. Mindenhol tűzoltók és rendőrök. A tömegen átverekedve mentünk a már eloltott házunkhoz. A látvány letaglózott autóromok és két holtest, amit éppen próbálnak beazonosítani. Két rendőr elénk állt akadályozva utunkat.

• -         Maguk itt laknak?
• -         Igen a szüleimmel.

Könnyes szemekkel néztem a két rendőrre, majd megszólalt a másik.

• -         Részvétünk a szülei miatt. Vannak hozzátartozóik?

Tomit fölkaptam majd szorosan megöleltem és válaszoltam.

• -         Nekünk csak a szüleink voltak.
• -         Akkor kérem, jöjjenek velünk.

A rendőrök autójukhoz kísértek majd beültettek és már indultunk is.

• -         Kira hova megyünk? Mi lett anyuékkal?

Szegény Tomim még csak 8 éves és már el is vesztette szüleit.

De nem fogom hagyni, hogy elválasszanak, hiszen már csak mi maradtunk egymásnak.

• -         Kicsim most nagyon figyelj. Anyu és apu fönt vannak az égen és onnan néznek minket, mi őket már nem látjuk viszont.

Tomi szeme megtelt könnyekkel.

• -         De én látni akarom őket.
• -         Tudom kicsim, most a biztos urak elvisznek, minket egy kapitányságra ott majd kiderül, hogy mi lesz.
• -         El fognak minket választani?

Tomi most már szabályszerűen zokogott.

• -         Soha nem fogom hagyni, megígérem.

A két rendőr összenézve nézik a mi családi idillünket és sajnálkozva néznek egymásra. Az őrsre érve elvittek minket egy földalatti menedékhelyre. A nagy téren, kicsi és nagy gyerekek voltak, mindenki le volt törve. Ezek szerint nem csak mi jártunk így. Családtagok és ismerősök ölelkeztek gyászos vörös szemekkel. Kerestem ismerős embereket, majd megláttam a legjobb batáromat, Tarát a férjével, Scott-tal. Tara 18 éves, annyira beleszeretett Scottba, aki 20 éves, hogy amikor a 4. éves évfordulójukat tartották Scott megkérte Tara kezét, aki vigyorogva igent mondott. Emlékszem a napra, amikor elmesélte nekem azt a napot ,Jokert megszégyenítő mosollyal mutatta gyűrűjét. Az itt álló pár sírva, ölelkezve gyászoltak. A kezemben tartott Tomival odamentünk hozzájuk.

• -         Tara, Scott mi történt?

Tara ellépet párjától és szorosan megölelt minket. Tomi elkezdet mocorogni a hirtelen szorítástól. Ezt Tara is érzékelte ezért visszalépet Scott karjai közé.

• -         Kira a családunk meghalt egy bomba miatt.

Scott elcsukló hangon mondta el a történteket.

• -         Nagyon sajnálom.

Ennél többet én sem tudok mondani, hiszen én is gyászolok pont mint ők. Tom eközben szépen elszendergett ölelő karjaimban. Figyelmemet egy mély hang zavarta meg.

• -         Lányok és fiúk sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy a háború elért a mi védtelen országunkat. Arra kérek mindenkit, hogy egy perc néma csenddel emlékezzünk meg elhunyt hozzátartozóinkról.

A hallottaktól sokan sírva vagy szipogva emlékeztek vissza családjukra. Néhány könnycseppet ejtettem, csak ennyit engedtem meg magamnak. Hogy miért? Az ok a kezemben tartott nyolc éves kisfiú miatt. Erősnek kell lennem miatta. Amint letelt az egy perc a porondon álló fickó megint megszólalt.

• -         Most biztosan azt kérdezitek, hogy mit kerestek itt? Az ország szűkölködik a katonákból, így sajnálatos módon nektek is be kell állni, a kiképzéseteket most kezdjük el.

A többiek felháborodva kiabáltak a fickóra, valaki olyan szóhasználatot használt, hogy megfájdult a fülem. A fickó nem törődött semmivel csak egy mély levegő után folytatta.

• -         Értem a felháborodásotokat, de értsétek meg, háború van, gondoljatok a kicsi gyerekekre a jövőbeli terveitekbe, ha mi nem teszünk semmit, akkor mindennek vége és meghalunk.

Mindenki csöndbe hallgatta a férfi szónoklatát, a gyerek részre Tomra és Taráékra néztem, akikről tudtam, hogy szeretnének gyerekeket. Tom elkezdet mocorogni, az anyai ösztöneim működésbe léptek. Észre sem vettem, hogy Tommal a kezembe a porondra álltam és farkasszemet néztem a férfival.

• -         Ezt nem tehetik, mi lesz a gyerekekkel belőlük is gyilkosokat képeznek? Én ezt nem hagyom! Nincs joguk ezt tenni!

A közönség igazat adva igeneztek.

• -         Megkérdezhetem a nevét fiatal hölgy?
• -         Kira.
• -         Nos, Kira a gyerekeket nem fogjuk besorozni csak a tizenhat éveseket. A gyerekeket egy másik barakkokba küldjük ahol sérültek vagy idős emberek fognak vigyázni rájuk.
• -         Nem fogom hagyni, hogy elválasszanak az egyetlen rokonomtól és a legfontosabb személytől egyben. Szerintem a többiek is így gondolják.
• -         Hát van egy kibúvó lehetőség, ami azt jelenti, hogy a leendő barakkotokba szállásoljuk el őket, de nektek kell gondoskodnotok róluk, nincsen segítség.

Nem akartam megszegni a Tominak tett ígéretemet így beleegyezően bólintottam. 

• Attól tartok uram, igaza van. Srácok ezt ti is tudjátok.

Hogy nyomatékosítsam szavaimat végignéztem a tömegen.

•  De nem várhatja el, hogy egyből nekiálljunk, az edzésnek majd öldököljünk! Nem vagyunk arra felkészülve, hogy fegyverrel a kezünkben rohangáljunk és mészároljunk.

A férfi sajnálkozó és megdöbbenést tükröző szemébe néztem dühösen.

•  Igazad van Kira, belátom. Ezért mindenki jöjjön velem az autókhoz amik elvisznek a barakkhoz ott lesz a szállásotok  az edzőtermetek, de előtte regisztrálni fogunk titeket.

Katonák jelentek meg egy oldalajtóból és elkezdték terelni a tömeget.

•   Ön igazán bátor Kira. Nagyszerű parancsnok válhat még magából.
•   Köszönöm uram, de számomra a legfontosabb a túlélés és a testvérem biztonsága nem vágyom semmiféle pozícióra.

Leléptem a színpadról és elkezdtem a tömeggel együtt haladni.

Előzetesek

Katona szerelem      

·         egy lány aki bombarobbanás miatt elvesztette szüleit.

·         egy lány akinek hamar fel kellet nőnie öccse miatt

·         egy lány aki utolsó rokonát szeme láttára ölték meg.

·         egy lány aki kifordult magából,csak a bosszúvágytól ég.

2020 a harmadik világháború kezdete. Ez a történet Kiráról szól, aki 17 évesen elvesztette szüleit. A háború miatt besorozták és kénytelen volt öccsét is magával vinni. Szeme láttára ölik meg öccsét, amivel elindítottak egy folyamatot az árva lányban. A lányból egy veszélyes szörnyeteg vált, aki nem kíméli az ellenséget, de mégis az ellenfél egyik tizedesbe szeret bele.

Mutánssá válás

Az élet fenekestül felfordult. Biztosan láttad már vagy hallottál az X-men című filmről. Mit tennél, ha kiderülne ez a valóság, ha a film azért készült, hogy felkészítse az emberiséget a változásokra. 2019 három évvel ezelőtt tette nyilvánosságra a sajtó, hogy mutánsok léteznek. Egy lány, aki nem igazán izgatta a változás, de e miatt is figyeltek fel rá. Egy laborban ahol fegyvereket készítettek, hogy a lázadó mutánsokat legyőzzék. Ez a lány is egy ilyen fegyver, génmanipulálás által létrejött lény, akitől az emberek és a mutánsok is félnek.

Hang nélkül

Az életem normális, nem vagyok se népszerű, se kitaszított. Minden egy álommal kezdődött, egy köpenyes alakkal, aki elveszi a hangom. Az álom tényleg csak egy álom volt? Azóta, az álom óta az életem megváltozott nem tudok semmilyen hangot kiadni. Ellopta a köpenyes srác, akit meg kell találnom, hogy visszakapjam a hangom.

Vámpírrá válás

Az élet nem az aminek látszik, sokkal bonyolultabb. Lucy egy átlagos diáklány szerető családban él. Éppen az iskolából jövet változik meg az élet, egy fura alak megtámadja majdnem meg is halt, de egy nő megmentette az életét és újat adott neki. Családját el kell felejtenie egy idegen társadalom tagja lett. Lucyt elvarázsolja egy vérfarkas, egy elfet elvarázsolt egy újszülött vámpír. Szerelmi háromszög és harc a misztikus társadalomba.

Kísérletek túlélője

Maya szokványos élete megváltozik egy levéllel. Egy táborba hívják ami igen kedvező az ifjú művészpalántának. Maya egy olyan labortáborba érkezik ahol gyerekek, tinik mindkét nemből vehetnek részt és Maya is tagja. Kísérletek kísérleten, és egy tűz ami mindent megváltoztat, végre szabad, de megtört és rémálmoktól kínozva éli új életét ami nem könnyű hiszen a kísérletek sikeresek voltak, rajta az egyetlen túlélőn.

Fulladásból szerelem

Kevin egy átlagos srác szeret tévézni, videojátékozni és nagy nőcsábász hírében áll, ami egyáltalán nem igaz rá. Barátja Gabe aki gyerekeket tanító úszómester, húga művészeti gimibe jár ahol zenét tanul, két barátja Maya a fotó művész és , Lorelay aki csodás énekhangú művésznő. A három lány szerelmi történetéről szól, makacsságok, romantika, szenvedély.

Gésa testőr       

Valamikor régen már nem tudom, hogy mikor a távol keletben egy nemesi gésa örökbe fogad két kutyát akikből a legerősebb testőrök lesznek. Egy kutyakereskedő Európa országaiból viszi a kutyákat távol keletre, amikor meglát egy kislányt aki jó csontozatú és kihasználva ártatlanságát a kislányt elrabolja , hogy őt is eladhassa. A kislány a kutyák között él kb 2 évig, eltanulja szokásaikat és viselkedésüket, megvadult bestia lett belőle. Már csak ő és egy kutya maradt amikor egy gésa örökbe fogadja őket és neveli. A lány szépen felcseperedik és testőrnek tanul egy közeli volt ninja öregúrtól. A gazdáját feleségül veszi egy nemes és viszi őket is. Az ifjú testőr nem is gondolta volna, hogy ott találja meg a szerelmet méghozzá egy kapitány személyében.

Egy új világ vagy mégsem?        

Lana tüdőgyulladásban szenved, már megszokta, midig beteg. Az orvostól hazafelé jövet elrabolják. Sorra tűnnek el gyerekek és tinik, senki nem tudja hogy hol vannak és hogy élnek –e. Lana is köztük van. 2 hónappal később Lana visszatér soványan, kormosan és véresen. Szülei alig ismernek rá de örülnek, se az orvosoknak se a rendőröknek de még a családjának sem szól a történtekről. A bíróság kirendel hozzá egy terapeutát akinek megnyílt. Lana próbálja feldolgozni az történteket, de egy váratlan találkozás fájdalmat és szenvedélyt ébreszt benne.

Kísérletek. Misztikus lények. Tűzvész. Titkok és bűnök. Beilleszkedés. Szerelem.

A halál angyala

Anyám nagy sikerű csak angyali áldásnak emlegetett gyönyörű és elbűvölő énekesnő. Az apámtól rettegnek az emberek legyen fiatal vagy öreg, férfi vagy nő. És én vagyok az ő gyermekük. Betöltöttem a 18-at és az életem megváltozott. Nem tündérmese, inkább egy katasztrófa.

Egy lány aki eddig burokban élt. Egy háború, ami több ezer éve folyik. Hazugságok és megdöbbentő történések. Angel átlagos életet él egészen addig amíg 18 éves nem lesz. Elfeledett emlékei visszatérnek és a halál üldözőbe veszi. Szeretett anyja meghal, a gyanúsított egy szexi halhatatlan. Az oldalán ott az angyali Kellan és Lory, na meg persze a segítő hollók és szarkák is. Vajon túléli Angel?

Kezdés

Sziasztok W.A. vagyok.
Ezt a blogot nektek hoztam létre hogy tini/fantasy történeteket tudjatok olvasni.
Igyekszem minél jobbakat írni. Kritikáitokat és megjegyzéseiteket nagyon szívesen várom.